Méghozzá amolyan alig bőrödző, vékony jégre, amelyre épeszű ember sosem lépne?
A könnyed határsértések virtuóz költője, Szente B. Levente talán ezt is megengedheti magának. S ha ő megteszi, biztos, hogy ezzel bennünket is magával ránt, bele a kalandba, látványosan fallá tenni a vékony jeget, amelyre talán felfér mindaz, amit a világegyetembe, a csillagok halmaza közé szeretne írni, bár tudva-tudja, hogy ez a mutatvány kockázatos:

ne emeld magasra fejed,
nehogy az égbe homlokod beleverd!

– áll A kicsi szobában című helyzetdalában. De ezek a versek, költőjük tanácsával ellentétben, mégis csak a felszegett fejű költői lét gyümölcsei, egyfajta falfirkák a kornak szánva, finom csuklómozgással, vékony jégre írva, csillagokig vetítve.
Mi pedig, e firkák alázatos csóváiként, nyomukban járva fejtegetjük – ahogy tökmagot roppant szét fogával az ember, egyiket a másik után – a csillagtitkokat…

* Szente B. Levente kötetének hátlapjára