CSILLAGTITOK

fejünk fölött
a kéklő nagy palettán
habzanak a csillagok

másságunkban ősi titok
egymást nem értjük

fejünk fölött
a nagy palettán
őrt állnak a régi csillagok

köztem és közted
leheletnyi csillagtitok

---

VALAHOL ELALUDT KABÁTOD

Álmomban, valahol
elaludt kabátod.
az üres fogasok között
csak egy árva esőernyő maradt
utánad.

mi lesz, ha eső ver?
megfázol, tán eltévedsz
és valaki bántani mer, hisz
igazából önmagadon kívül ki az,
ki ismer?

te sem, én sem
láttuk lelkünk mélyén a szálkákat.
látod, hogy megnőttek?
a vad bozótok között bár teremne
bocsánat!

mint a nappalokhoz lopakodó kínzó éjjelekben –
kikiabálnám, hibáim mindig ugyanazok.
de gondviselésként jönnek, naptár szerint,
segítség helyett,
velem.

---

A HÁZ BELÜLRŐL

a polcokon még ott voltak
az antikvárium illatú könyvek
meg azok a kövek és az ősvilági lenyomatok
és a már sárga fényképek között turkáltál
amikor elhúztam a régi sötétítőt – emlékszem
te éppen sóhajtottál hogy mennyire fáj
én rád néztem mereven kissé riadtan tán
mozdulatlan álltam ott
köröttünk megannyi gyönge fényárny
a régi tárgyak és bútorok között
a falitükör mint szétmázolt tér-idő kapu
és összerezzentem mert
féltettelek tán most
ebben a megfeszített percben elveszítelek
mintha lelkünk összekapcsolódott volna mégis
olyan volt akár a ház belülről –

csak a küszöb volt mi bent tartotta a meleget

---

CSÖNDES BESZÉLGETÉSEK ÖNMAGAMMAL
a Sárgaház folyosója c. naplóból

minden napra jut egy mondat
elhatároztam így mérem s tesztelem
az időben önmagam
hogy megtudjam hol a helyem
miért éppen én esetleg hányan még
mondanám hogy a sárkányok hazájában
az út másik oldalán ott minden rendben
mint a fák azokon a régi jelképeken
hol csodák nincsenek és semmi sem lehetetlen
csak úgy suhantak tova mindazok
akik álmainkban is

és nem nyújtott kezet senki
úgy ment el aztán csendben mindenki
csak gyermekem és a virágok köszöntenek
az ünnepi tortán másnapig maradtak a legyek
a poharak pedig az asztalon szépen sorban
ahogy az üresen ásító fogasok is

már a naptár sem a régi
a nevekben semmi tudatosság
sok közöttük a kitalált
az ablakrácsokat leszámítva
azok valódiak voltak akárhonnan nézzük
de nem hiszem hogy valakinek biztonságot ad
persze a gyógyszerekben sem lehet megbízni
de máskülönben kiben is

mert érkezik az üzenet esténként a lehulló vakolattal
aztán kéthetente a postás az üres lakásba becsönget
egér matat s mocorog temérdek könyv között
a hangok egyre erősödnek ott zúgnak fülemben
mint a harangok! – az időt köszöntik, fiam –
mondanám ki hangosan is

csak itt nincs kinek

---

SZÉL-SZIROM LEHELET

néha, ha a csillagporos utcákon
megroggyan két lábam,
eszembe jutnak az elesettek,
az ártatlanul égbe emelkedettek.

eszembe jut, mint üzenet,
hogy csak az idő száll felettem.
megöregszem – de jót is cselekszem.
korommal az utánam jövőket köszöntöm,
hogy jobb legyen mellettem neked.

én elmegyek, te itt maradsz.
emlékem élni fog, mint a szél-szirom lehelet.

ne emeld magasra fejed,
nehogy az égbe homlokod beleverd!

1. Demeter Mária:
   2019. április 28. 06:17

   Megérintenek ezek a versek.Szép,halk leheletnyiség…És a titok és hiány, amit mintha értene a költő.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ