Levko Esztella: Hitek, kultuszok, mártírok az egekben, eszmék az akaratban
„Ó mártírok, ti fenn vagytok az egekben
és én itt maradtam a földön
Fivéreim, szégyellem arctalanságomat“
részlet Tahere Saffarzadeh iráni költőnő verséből
(Bán Zsófia fordítása)
Talán mindenütt, ahol az emberi élet értéke és elsődlegessége, mindenekfelettisége megszűnik vagy felfüggesztetik, nehéz demokráciáról, hitek jogáról vagy szabad akaratról beszélni. Következményként az akarat megszűnése, a sorsszerűség elfogadása, és a Hit fensőbbsége úgy dönt a sorsunkról, hogy kiszolgáltatja az embert, sőt társai és önmaga ellen fordítható eszközzé teszi a hatalom eszközeként. A hittel, az akarat szabadságának eszméjével jószerivel maga az ész és a logika vész el. De talán megmarad a mártírum, a kultusz, a hiedelem kapaszkodója.
Rövid áttekintésem analogikus, elemző eszmefuttatás, melyben az iráni társadalom halott- és mártírkultuszát próbálom összehasonlítani a skandináv sagákban szintén megfigyelhető hősi halottakhoz köthető hiedelemvilággal, valamint mindezen kultusz és hiedelemvilág modern társadalomban való létjogosultságát kívánom elemezni.
Lassan két hónapja, hogy Teheránba költöztem. Reggelente Uberrel megyek a farszi nyelvórákra a város északi részébe, aztán délután vissza a belvárosba, egyetemre vagy épp máshova. Minden reggel elmegyek egy 10 emeletes épület mellett, amelynek a falára két huszonéves fiú arca van festve. Mindketten az iraki háborúban vesztették életüket.1
Iránban nem ritka, hogy falakon, házak kapujában, az autópálya melletti plakátokon találjuk szembe magunkat azoknak a mártír katonáknak, vagy önkéntes harcosoknak portréival, akik a háború alatt vesztették életüket. A nemzet büszkeségei ők. A hitük szerint örök élet vár rájuk és családjukra a paradicsomban. Sőt azok a családok, akik elvesztették fiaikat, apáikat a harcok alatt, akár havi rendszerességgel anyagi támogatásban részesülnek.
Ami megdöbbentő számomra, hogy ez a fent említett falfestmény – vagy bármely másik a városban – művészi szempontból is igen színvonalas képek, így egy manipulatív propaganda és narratíva eszköztárában általában nívós alkotásokkal találhatjuk szembe magunkat. Olyan minőségben készültek, hogy érzelmileg képesek megérinteni, és hatásuk alá vonni a szemlélőt. Ez a fajta közeg és retorika az, amely észrevétlenül hat az emberre, a bőre alá kúszik.
A mártír egy eszméért, hitért áldozza életét, vérével tanúskodik mindemellett. Ő a tántoríthatatlan, önmagát feláldozó hős. Ez emeli ki, ez különbözteti meg a közösségében. Ő az, aki visszahozza a szellemiséget és a hitet azon emberek közé, akik elveszíthették azt. Valószínűleg ezért van, hogy az iszlámnak mindig szüksége lesz mártírokra.
Irán azok közé az országok közé tartozik, amelyek állandóan harcban állnak egy valós vagy képzelt, fabrikált ellenséggel. A harc és a háború gondolata mindennapossá vált a társadalomban, így a mára már állandósult háborús helyzetben (amely inkább egyfajta kreált és szimulált helyzet) a halott harcosok arcai és jelenlétük a hétköznapokban felerősítik azt az érzést, hogy az irániak nem léphetnek túl, és nem kaphatnak feloldozást a múltban megélt tragikus események alól. Így a múlt konzisztens jelenné, egy olyan kontinuitássá válik, melyből szinte lehetetlen kilépni.
A háború okozta trauma egy olyan fájdalom, melyből felépülni (különösen, hogy az iráni iszlám vezetés folyamatosan visszakényszeríti a társadalmat a fájdalom újra és újra történő megélésébe, megakadályozva a lelki gyógyulás lehetőségét) egy nemzet számára végtelenül nehéz. Mindazonáltal ugyanez a trauma a manipuláció eszközévé válhat. Ez a közös szenvedés az amúgy nehezen egységesíthető társadalmat képes egyben tartani. Az irániak számban is nagy mennyiségű nemzeti traumával kell együtt éljenek. Egyik jelentős vallásos ünnepük az Ásúrá is egy közös nemzeti gyász, ami a több száz éve elhunyt Imám Hosszein,2 a harmadik shia imám mártír halálának évfordulójához kötődik.3 Milliók gyászolnak országszerte az Áshúrá4 idején. Az Áshúrá tíz napos megemlékezés, melynek csúcspontja a Muharram.5 Ekkor a feketébe öltözött hűséges shia muszlimok az utcákon és a mecsetekben gyűlnek össze, hogy Hosszein halálának évfordulójára emlékezzenek. A Muharram-szertartások szimbolizálják az igazság örökkévalóságát, azt, hogy az emberiségnek az igazságtalanság, a zsarnokság és az elnyomás ellen folytatott harca olyannyira fenséges, hogy a hétköznapi ember halála eltörpül emellett.
Az iszlám tradíció, annak szabályai, valamint az abban megfogalmazott tételek megalapozzák az Iráni Iszlám Köztársaság állampolgárainak viszonyát az életük minden lehetséges szegmenséhez, így a halálhoz6 is. Az iszlámban a háborúban (szent harcban-dzsigad) elhunyt mártír (sahíd) jutalma, hogy a Paradicsomba kerül. A mártíromságot csak ellenséggel vívott harcban lehet elnyerni.
A vikingek ősi vallása nem tartalmaz különösebb formális tanítást arról, hogy mi történik a halál után. „A halottak sorsáról a norvég irodalmi hagyományban nincs konzisztens kép, mindazonáltal a régészet és a régi skandináv irodalmi források által bemutatott kép nem tűnik teljesen kaotikusnak. Vannak észrevehető és visszatérő mintázatok, konkrét helyek és személyek, amelyek felfedezhetőek, továbbá dokumentálva vannak” (Ellis Davidson 1993).
A hősi halottak (einherjar7) a halál után a Valhallába, Odin isten csillogó csarnokába kerülnek. A Valhallába azok juthatnak, akik harcban vesztették életüket, és akiket Odin választott.8 Így haláluk után ünnepelt hősökként maradnak fenn a közös emlékezetben, hasonlóan a már említett iráni harcosokhoz.
Jegyzetek:
1 Az irak–iráni háború – Iránban a Kikényszerített háború, Irakban Szaddám kádiszíjai csatája – Irak és Irán között 1980 szeptembere és 1988 augusztusa között vívott háború volt.
2 Al-Huszajn ibn Ali, Mohamed próféta és Hadídzsa bint Huvajlid unokája.
3 Amikor Imam Hosszein úgy döntött, hogy Kufába távozik, családjának néhány körültekintő tagja megpróbálta elhárítani őt. Érvelésük szerint Hosszein nem logikusan cselekszik. De Imám Hosszeinnek nagyobb logikája volt. A mártír logikája túlmutat a hétköznapi emberek gondolkodásán, logikáján és megértésén, ezért életét veszélybe sodorva indult neki az útnak.
4 Ásúrá napja a Muharram tizedik napja az iszlám naptárban. Ez a nap a muharramra való megemlékezés tetőpontja. A siiták (shia) gyásznapja, Mohamed próféta unokájának, Husszein ibn ‘Alī (626–680), illetve követői mártíromságának emléknapja.
5 A Muharram az iszlám naptár első hónapja. A „muharram” szó jelentése: „tiltott”, ilyenkor tilos háborút vagy harcot folytatni. A muszlimok a legszentebb hónapnak tartják. Mivel az iszlám naptár egy holdnaptár, a gregorián naptárhoz képest a Muharram évről évre mozog.
6 Az iszlámban a halál a világi élet megszűnése és a túlvilági élet kezdete. A halál folyamata a testnek és léleknek az elválasztása, és a világból a túlvilág felé való átvitelének tekinthető. Az iszlám hagyomány szinte grafikai részletességgel tárgyalja, hogy mi történik pontosan a halál előtt, alatt és után. A halál angyala Malak megjelenik a haldoklónak, hogy elvigye a lelkét. A bűnösök lelkét fájdalmasan távolítja el a testtől, míg az igazlelkűeket finoman kezeli. A temetés után két angyal – Munkar és Nakir – azért jönnek, hogy kikérdezzék a halottat, megvizsgálják annak hitét. Az iszlám szerint az igazlelkű hívők helyesen válaszolnak hitükkel kapcsolatban, így békében és vigaszban távoznak, míg a bűnösök és hitetlenek nem tudnak helyes választ adni hitüket illetően, ezért büntetésben részesülnek. Az öngyilkosság, az eutanázia és az igazságtalan gyilkosság tiltottak az iszlámban, és súlyos bűnnek számítanak. A szent háborúban lelt halál viszont dicsőség, ami által a halott a Paradicsomba távozik.
7 A skandináv mitológiában az einherjarok a csatamezőn hősként elhunyt harcosok szellemei, akik együtt harcolnak az ázokkal a Ragnarök idején, mikor Odin csatába hívja őket Hél seregei és az óriások ellen. Az einherjarokról a 13. századi tradicionális forrásokban, Snorri Sturluson által írt Prózai Eddában olvashatunk.
8 A legendák szerint a csatamezőn elhunytak felét a valkűrök a Valhallába viszik, belőlük lesznek az einherjarok, a többi halott pedig a Folkvangba, Freyja otthonában található Sessrúmnir nevű csarnokba kerül.
Pusztai Péter rajza