Kiss Székely Zoltán: Monoton naplemente

Az utolsó napsugár, mint akit űz az űr magánya
tűz fejével kopog az ablakon.
A végtelen négyszögén át özönlik be szűk szobámba
s megtapad egy percre a falakon.
És egyszerre minden fehér, mint Carrara szűz márványa,
csak egy folt fekete – az alakom.

1969

2019. április 28.