Szaladt a komája egy csergőórával a kezében. Távolról úgy nézett ki, mintha előzőleg kibelezte volna, de csak a kesztyűje lógott le, fázós tavaszi napra ébredtek.
”Hány óra? Hány óra?” – kiabálta. Vagyis hogy előre kell vinni vagy hátra az órát, az időt, nem értette a… mit is…
Vadmalacot nyugalmából ez nem zökkentette ki. Vadászszékében trónolva napozott.
Hogy mit mond, előre vagy hátra, nyári időszámítás… Hát lehet az időt, legfeljebb a jóisten…
Komájának meg csak ennyit:
”Hiszen süt a Nap.”