Átsuhanok a képernyőn

Tévés karrierem Boros Veronkának és Kötő Zsoltnak köszönhető. Veronka keresett meg még krónikás koromban, hogy hetente mondjak fel jegyzeteket. Keresztbe nyomtattam, Veronka volt a súgógép, és Zsolt mondta, mikor kavarjam meg spontánul a kávémat. Egészen jól működött. Még az egykori Insomniában vettük fel a műsort, és egy öreg hölgy, akinek bizonyára herótja volt már az éjszakázástól, egyszer, amikor ott ácsorogtunk nyitásra várva, a folyosó túlsó feléről, hangosan azt mondta a szomszédjának: mert ide csak a söpredék jár!
Víg Emesét se lenne illő kifelejtenem, Emesét, aki az Artdelenisme című műsorban egész arcképet szentelt nekem – Pavel Șușară akkor figyelt fel rám. Jártunk a Brassaiban, a Korunknál, a Fellegváron is átsuhantam a bokrok között; igazán szép emlékem.
Egyszer különben, elkeseredésem évadában, megpályáztam egy tévés állást. Nem vettek fel, pedig megtettem mindent, amit megtehettem, még Deákról is írtam egy forgatókönyvet. De mindennek úgy kellett jönnie, ahogy jött.

Forrás: Villámvignetták