Felkél a januári nap
és kékség költözik az ablakkeretekbe.
Felcsillan az aranysárga dísztök az asztalon.
Moccan az utca.
Autók élesülő hangja vágtat az ablak alatt
és morog távolodva.
A friss párák mintha a párkányról
szállanának – fehérítik az azúr négyzeteit.
Fény csusszan az amarillisz kardpenge levelére
Nerudát idézi
– országa mint a felkötött kardlap Dél-Amerika oldalán.
Csodát tesz ez a fény –
ráhangolódik most minden mozgás.
A külső élettelen világ jelzései –
mint színielőadást előző gongütések –
belső ritmussá oldódnak az élőkben.
Felpattan egy amarilliszvirág.
A szomszédban vizet tesznek főni a levesnek.
Csobban a víz.
Felvonít egy eb.
Tejért sír fel csecsemő-lányom.
Lágymosolyú anyja szempillája rebben.
És kinyílik a második amarilliszvirág.
Fehér ünnepben fürdik a Város.

1976.