Öcséimnek

Ősz van. Létem magánya kezemre kiül –
barna foltos, csapzott tollú rétihéja.
Mire pirkad, karma nyoma bőrömre hűl:
pórusaim pókhálóránc tánca. Híja

otthoni tájnak elmenekül. Elrebben
sohasemvolt lombjukvesztett pónyikoknak
alma-bája. Sáraranyukba öregszem.
Májfoltos avarból ködök mocorognak.

Őszirózsák tövének fanyar illatát
a gyertyák füstje ködpaplan alá űzi.
Méhviasz mannáját lélegzem szájon át.
Cserződöm régvoltak emlékén. Kitűzi

fölénk fényzászlaját egy hullócsillag
leonida. S az ég pora békésen
közénk visszfénysül. Ebháton ballag
bús oroszlán-időnk: megérkezésem.

2013. Halottak napja