Leveli béka szól messziről,
lágyul, puhul a szalonnabőr,
sajog a reumás láb, s a kéz,
rucahad sandán az égre néz.

Hangyaboly nyüzsög a grádicson,
összeállt s tapadó lett a sóm,
lármáznak nagyon a gyöngytyúkok,
rádió jelzi, hogy esni fog.

Fülledt és forró a lomha lég,
arcomról folyik a veríték,
csillog az izzadság sósszeme,
s páraként illan az ég fele.

Tikkadok, izétől sós a szám,
ám mert kell, patakként ontanám,
magasba rántják a sugarak,
s felhővé válik a nap alatt.

Mi felleg van fent, az milliók
keserű verítékcseppje volt,
zúdulj le záporként víztömeg,
állatra, virágra, nőjjenek!

Forrás: Hegyi Endre: Fenyőtoboz. Válogatott versek. Eötvös Könyvek, 1986.