mert öreg vagyok
vagy mert fáradt
a nincs remény utálata
ért utol vajon
hogy ilyen sápadt
sorok hagyják el tollam?

szárad a szám, üres a torkom
nem zengenek benne dalok
langyos vagyok, kit szádból kiköpsz
többet akartam, hogy többet adjak
s azt a kicsit is elspóroltam
mivel elnyerhetlek

ha rendületlen bíztam volna
hogy ezen a hitetlen földön
végig rügyezni fogok
s nem tőle függ, amit termek

ellenzők ültek szememre
fülemen hangos dobok
ütötték a nem lehet rigmusát
a muszájnak hajbókolót

bocsánatot hiába kérek
megkaptam, s épphogy remélek
az a szakadék mind nagyobb
közöttünk s végleg elveszek
ha nem jössz el értem

2019. ‎április ‎24., ‎szerda, ‏‎20:48:22

1. Nagy Magdaléna:
   2019. május 4. 06:06

   Csupán az idő ad még egy napot.Szomorú nem leszek még mert vannak mondataid és a szavaidat leírod hogy olvashassam. Van még a zene és még hallom , engem a családom szeretteim hagytak itt, valamikor követem őket de Ti akik értékeket adtok a napjaim fontosak lesznek és remélem még vannak ! Ölellek és köszönöm hogy hozzám szolsz , nekem fontos !

2. Nászta Katalin:
   2019. május 4. 12:09

   Köszönöm, kedves Nagy Magdaléna! Jól esik a visszajelzésed. Amíg van fül, aki hall, szem, aki olvas, szív, aki ért – van értelme. KÖSZÖNÖM.

3. Pusztai Péter:
   2019. május 5. 05:07

   Kedves Kati, Fájdalmason szép ez a versed. Ahányszor elolvastam mindig más volt a hangulata, színe. Bizonyára ez is a csúcs teljesítményeid között van. Ebből nem lehet elvenni egy betüt sem, sem hozzá adni. Ha valaki ezt megtenné, romokba heverne az egész.Sikerült megközelítened a tökéletest. Szeretettel,

   Irina és Péter

4. Nászta Katalin:
   2019. május 5. 09:50

   Köszönöm szépen.