Vadmalac egy karóval piszkálta a sirályt, ami éppen a kunyhójuk elé esett le. Hogy akkor élt-e még, vagy döglött volt, amikor lezuhant, Vadmalacnak fogalma sem volt róla, éppen petróleumért állt sorba a benzinkútnál.
Komája is hülyeségeket kérdezett: hogyan pusztult el, esetleg leparittyázták?
Vadmalac honnan tudja? Ezt szűrte ki az összeszorított fogak közül:
– Nem lepődnék meg azon se.
Úgy értetette, hogy a mai világban bármi megtörténhet.
Fogta hát a karót, piszkálta tovább – el onnan – a tetemet.