Írj inkább egyszerű anyanyelveden
Ahogyan egy neveletlen kölyök
A haverjaival tárgyal
Az összeköpdösött parkban
A letaposott virágágyások között

Ne próbálj
A csillogó fehér márvány falak közti
Fényesre lakkozott padlójú termekben álló
Mesterien faragott padokban ülő
Előkelő és kiművelt professzorok
Választékos szavaival szólni
Ha egy külvárosi
Deszkákból, bádogdobozokból összerakott
Lakásnak nem is nevezhető valamiben laksz
És az apád
Részegen trágár szavakkal vall szerelmet
Lotyó-anyádnak
Mert ők csak árulót
Míg az utóbbiak
Egy hazug betolakodót látnak tebenned

És mindenütt magadra maradsz