Most mentek el a vízolvasók. Vígan, sörösen, integetve.
Az egyik zömök, kiadós fejű ember. A másik vékony és bőbeszédű.
A zömök bemászik az aknába és diktálja a vékonynak: tíz köbméter!
Kimászik a zömök és azt mondja nekem, maga hallotta? Mondom, hallottam.
Mit hallott? kérdi a zömök. Mondom, azt, hogy tíz köbméter.
Az magának nem sok? kérdi a zömök. Karomat széttárom, s mondom halovány, tétova hangon, ha egyszer annyi, akkor annyi. A számokkal nem lehet vitatkozni…

Azt mondja a vékony, maga tudja, hogy ebben a korban nem jó annyit fürödni? Minden utcába besurrant már a nátha, a grippa, a kétoldali. Magát még nem érte el a köhögés? Mert az én családomban már mindenki ugat. A sok pancsolás miatt. Minek kell magának annyi vizet elpancsolni? Tíz köbméter! Ennyit csak az autómosók fogyasztanak, a bodoni utcában. Mert ők spórolnak a vízzel. Tíz köbméter! Ennyi köbméterbe bele is lehet fulladni. Ha sörről lenne szó, azt megérteném. A sör, az más, a sör, az sör! Most apropózzak magának?
Mondom, felőlem apropózhat, ha van hozzá kedve.
Akkor most veszem direktbe a kérdést: nem kínál meg egy sörrel? Ha már annyi köbmétert leolvastunk?
Mondom, de.

Isszuk a hideg reggelen a hideg sört.
Azt mondja a zömök: a maga szervezetének a cigaretta sem jó.
Azt mondja a vékony: az pláné! Most apropózzak magának a cigarettával is?
Mondom, felőlem apropózhat, ha van hozzá kedve.
Van, de adjon tüzet is, mondja a vékony.
Az első füstkarika közepében azért elhelyezett egy sóhajtást: tíz köbméter!
És azt kérdezte tőlem, maga miféle ember? Pancsol, iszik és szivarozik. Ebben a korban… És ebben a szűkös világban…

Most állok a kapuban, nézek az elmenő vízolvasók után. Csakugyan sok az a tíz köbméter.
Ha ez a sok víz elpárolog és fölszáll az égbe, egy kisded gomolyfelhő is kitelik belőle. És milyen a természetük ezeknek a kisded gomolyfelhőknek? Ott fönt van hely bőven, kezdenek nagyzolni, pöffeszkedni és nem érik be a kisdedséggel. Egy sóhajtásnyi idő alatt hatalmas gomolyfelhővé állanak össze.

Ha pedig valami kicsinységből nagyság lesz, akkor a nagyságuk szerint fognak viselkedni. És ha olyan a kedvük, meg is mutatják nekünk, milyen a nagyság természete.

Most állok a kapuban és nem a vízolvasók felé nézek, hanem föl, a magasságos égre. Úgy állok ott, mint aki megfejtette, hogyan keletkeznek a tornádók és mindenféle veszedelmek.

Forrás: a szerző Facebook oldala

1. Gergely Tamás:
   2019. május 5. 05:41

   Csak jég ne hulljon az égbõl! Elveri a kukoricát

2. elekes ferenc:
   2019. május 5. 06:00

   A svédországi népek ismerik a Dumnyezó-zenekart?