Gondoltam, betartom az orvosi tanácsot. Azt mondta az orvos, válasszak ki egy-egy szép napot a tavaszból, sétáljak, nézzem a virágokat, semmi idegesség…

Hétfő. Jól kezdődik ez a hét. Süt a nap. Kiválasztom ezt a hétfőt a tavaszból. Sétálni indulok a térre. Hogy nézzem a virágokat. Semmi idegesség.

– Te vagy, Feri ?
– Én.
– Milyen sápadt vagy, te, Feri !
– Lehet.
– Nincs neked valami bajod, Feri ?
– Nincs.
– Nem is volt mostanában ?
– De.
– Mi bajod volt, te Feri ?
– Egy kicsit megoperáltak.
– Mivel ?
– Rákkal.
– És kiszedtek belőled minden szakramentumot ?
– Ki.
– A rák ma már nem probléma.
– Lehet.
– Úgy kiszedik, mint a pinty !
– Úgy ?
– Persze. Apámat is pont azzal operálták, mint amivel téged.
– Pont azzal ?
– Persze. Pont azzal. És gyönyörűen sikerült a műtét !
– Az jó.
– Persze. És élt még apám utána egy egész hónapig !

Hétfő. Süt a nap. Nézem a virágokat. Semmi idegesség.

Eltelt tíz esztendő. Sétálok a téren, nézem a virágokat, semmi idegesség.
De ha most jönne az az ember, akinek az apja még élt egy egész hónapig, azt mondaná, nincs igazság ezen a földön, s nem is lesz soha, Feri!

Forrás: a szerző Facebook oldala