Bakucz József: Reggel 8 óra

Szökőkút selypíti énekét,
Szabad a felhő – s egy tenyérnyi folton
áttetszik a kék.
Ez ma az első cigarettám. Még fanyar,
de már ízlik. Kurta franciák közt
kávézom, nagy magyar.

Fújom a füstöt. Pestre gondolok
s a nyelvre, melyet nem hallok hat éve.
S ahogy úszik a Dunán a sok halott.

Illyés Gyula: Megtérve

[…] Hazámba megtérve olyan sérülésben részesültem, hogy úgy döntöttem, mégsem érkezem meg. Azaz megőrzöm magamban olyannak a szememet, a fülemet, de ha módom lesz rá, még az ízlelő szerveimet is, aminővé egy jó negyedévi külföldi tartózkodás alatt alakultak. Elhatároztam, hogy lényemben lényegileg – kint maradok. […] (Napló – 1965. december)

Karinthy Ferenc: Hotel des Balcons

A szálló homlokzatán néhány éve emléktábla hirdeti, hogy itt lakott és dalolt egykor a nagy magyar lírikus, André Ady, Franciaország lelkes csodálója. Megkapó, minden idetévedt hazánkfiát megállító mementó, de minthogy egyazon szállodára nemigen szoktak több emléktáblát fölrakni, előreláthatólag most már a távolabbi jövőben sem kerül sor ama másik márványlap elhelyezésére, melynek szövege talán így valahogy hangzanék:
„Itt lakott továbbá boldogult diákkorában, K. F. nyelvész és vízilabdázó, Franciaországnak úgyszintén hűséges, bár nem mindig viszonzott szerelmese, itt didergett, küzdött a tulajdonosnővel, és vitázott barátaival a forradalmi művészetről s más elegyes kérdésekről; itt sütötték spirituszfőzőn a felséges sajtos-sonkás omletteket, élték világukat, ha megjött az ösztöndíj, és koplaltak, ha elfogyott; olykor, elkeseredett óráikban még tanultak is, és a megnyerőbb külsejű párizsi hölgyeket pamalok-nak nevezték (pas mal, vagyis nem rossz), tekintet nélkül bőrük fehér, fekete, barna avagy sárga színére.” (Szabad rablás)

Forrás: Az „Állj fel torony” árnyékában. Magyarok francia földön. Új Horizont, 2003. Az antológiáról lásd Cseke Péter recenzióját a Periszkóp portálon