Véltem két sítalpad nyomát
a mátraházi havon át.
Utánad szóltam: köd-alak!
Húsvét-utáni ég alatt
kerestem szajkód – nem lelém,
csak őzeid vágtak elém.
Szállingózni kezdett a hó.
De te, múltbéli nagyapó,
kitártad fölém kék eged
elűzve havat, felleget.
Pintyszó, tavaszi sóhajok –
velük olvadt el sínyomod.
Valóság vagy csak gondolod,
kis mátraházi somvirág?
Csermelyek suhogóin át
üzent nekem a nagyapám.
Édes káprázat-e csupán?
Bájoló egy-két balga sort
Kelet-küldte szelekbe szórt
jó április.
Havába holt
találkozásunk – ennyi volt.

Mátraháza, 2008., ébredés hava