Fúj a szél. Homok mindenütt. Az egykori Núbiában – amely ma részben Szudán területére esik – csak a Nílus mellett van élet, ott, ahol öntözni lehet. Nagy szerencsém volt, hogy a katonai puccs előtt nem sokkal járhattam Szudánban, annak is északi részén, vagyis Felső-Núbiában. A történelem régmúltját láttuk, a turisták számára nem igen hozzáférhető területen. Több piramis van arrafelé, mint Egyiptomban, és az utóbbi évek ásatásai igen érdekes dolgokat hoztak felszínre. Núbia történelme nagyon izgalmas és tanulságos.
Az idegenforgalom még gyermekcipőben jár, kávét inni azonban mindenütt lehet. A legeldugottabb útszéli autóspihenőben, a nagyobb falvakban, piacokon egyaránt van kávézási lehetőség.
Mindenütt nők főzik a kávét és a teát. Egyszerű kis üvegpoharakban tálalják. A kávés néniknek van egy asztaluk, mellette vagy faszén, vagy palackos gáz lángján melegszik a vizeskanna. A másik oldalukon két-három műanyagtál, ahol elmosogatják a kávéspoharakat. Eléggé gyanús színű folyadék van benne, de soha nem betegedtünk meg, bár naponta többször is ittunk ilyen helyen kávét.

Ha Szudánban, az egykori Núbiát járva kávét rendeltünk, mindig megkérdezték, cukorral vagy cukor nélkül kérjük. Azt viszont soha, hogy kardamomot tegyenek-e a kávéba. Jellegzetes arab szokás – én már a sógoromtól hallottam róla, amikor Bagdadban dolgozott. Másoknak idegen volt az íze, és reménykedve várták, hogy valahol igazi presszókávét kapjanak – de ezt Núbiában sehol nem találtak. A kávézó helyeknek mindig volt helyi közönsége, akik igen ráérősen töltötték ott az időt. Nemcsak székek álltak rendelkezésre, hanem egyszerű hencserek is.

A kávézás a legolcsóbb szórakozási lehetőség a helyi népesség számára. Szudán igen szegény ország, különösen az a régió, ahol mi jártunk, mert a sivatag nem sok munkalehetőséget kínál. A péntek este (ne feledjük, iszlám ország, ott péntekre esik a vasárnap) remek alkalom kávézni és beszélgetni. Körbeülik a kávéfőző nénit, és éjfélig beszélgetnek, egy vagy több kávé mellett. A kávé nem erős, a főzője dönti el, mennyi fűszert tesz bele, hogyan ízesíti. Így találkoztunk egészen enyhe és nagyon csípős változattal is.

Forrás: Arnolfini Kantin