Demény Péter: Vonatok

Zavar, ha koszos a fülem
vagy a lábam. Folyton az az
érzésem, mindenki az én fülemet
figyeli, az én lábam szagát érzi.
De mi van a szívemmel? Tisztán
tartanám őt is, mégis folyton bepiszkolódik
élettel, múlttal, terhes vonat, fújtatva
visz előre. Nem szerettek jól, hát minduntalan
attól félek, nekem se sikerül. Ezért
mondom gyakran neked, hogy szeretlek, pedig
igaz. És ha csobogó patakok, nyíló völgyek
között kanyargok, akkor is sietve kattogok
vissza hozzád, hogy megnyugodjunk, nyugtalan
vonatok.

2019. május 14.

3 hozzászólás érkezett

  1. Albet-LőrinczMarton:

    érzitek-e e vers nagyszerűségét, barátaim?..

  2. Cseke Gábor:

    mélyről jövő vers, úgy bizony!

  3. Gergely Tamás:

    Vigyázz, Péter, megbüntetnek a kolozsvári buszon…100-200 lei

Szóljon hozzá!