Demény Péter: Párbeszéd
Szívem, szívem, te drága kis kakukk,
meddig ér benned éppen most a múlt?
Bennem dobog, én meg beléd lököm
minden múltamat, jelenem, jövőm.
Szívem, szívem, fűrészes kedvesem,
meddig méred még boldog jelenem?
Mit én tudok, te úgyse tudhatod,
benned élek, de szuverén vagyok.
Szívem, szívem, te szép keleti bölcs,
az én jövőmtől nem függ a jövőd?
Megszakadok, de fájok majd tovább,
jambizálom végtelen éjszakád.