Öregszem. El-eltűnök sohasemvolt
felhők peremén. Félek tétován,
didergek telihold sápadt taván.
Igét nem hirdetek, és a gőg nem volt

hazám. Szerelmes tájam fel-feldereng.
Vonz régvívott csaták Ázsiája.
Békés vihar szavaimnak ára
s a Tejút velem, de nélkülem kereng.

Címerem a nyáresti kaszáscsillag,
mit határból jövet az emberek
agyon nem dicsérnek, tán nem is szidnak.

Mikor az otthon füstje körülölel
az asszonyi béke beléremeg.
Sorsom a megmaradás, nem tűnök el.