Ad notam: Értem haragudj, ne ellenem

Én drága barátom,
ne haragudj, látom,
lelkedbe tapostam –
nem tudom, mit tegyek,
hová-merre legyek,
helyre hogyan hozzam –
közénk állt a kétség,
rosszabb, mint a vétség,
kígyó az alomban.

Nincs semmi mentségem,
így hát arra kérlek,
bocsáss meg nekem te,
tedd magad magadra,
jobb karod a balra,
égő szívsebedre,
s hidd el, nagyon bánom,
hogy így kellett járnod,
ez jött veled szembe.

Tovább nem beszélek,
elég már a vétek,
mit eddig vétettem,
csak annyit még, hogy nem
elszemtelenedtem:
csapkodtam mérgemben,
s ha az téged ért el,
gonosz útra tért el:
haragudj érettem.