Kiss Székely Zoltán: Hasonlatok zenéje
Gyökértelen, mint az égen futó
felhő. Feltételes, mint a nyári
havazás. Hasznos, mint fényt hazudó
reneszánsz festmény. És piszlicsári,
mint a hatástalan pillangó-hatás.
Mint virágok jelképtelensége,
s mint januári holdfény – áhítás.
Haszontalan szavaink szépsége
s harmatcseppnyi hasonlatok csendje
leng körül a szavak erdejében.
A Tejút csillagporát átérve,
terhem lett anyanyelvem keresztje.
Önmagára lel, mint só kenyérben,
az értelem, s kiárad zenéje.
Pusztai Péter rajza