Keresztvilág, gyertyavilág,
síron nyíló szellemvirág,
sötét a fény a temetőn,
elmegy tőle minden erőm.

Itt nyugszik Muszka Rebeka,
a nagyanyám édesanyja,
mellette meg István József,
a szívemen meleg hó lesz.

Itt nyugszik az én nagyanyám,
mellette meg a nagyapám,
itt fogok majd egyszer én is,
ha hóra eljön a tél is.

Mért, hogy akit nem ismertem,
annak gyászolója lettem?
S hogy akit én is szerettem,
azt nekem kellett temetnem?

Gyertya ég a temetőben,
levedlik az élet bőre,
a Házsongárd kereszterdő,
utolsó nagy keresztelő.

Legyél velem ott legalább,
Isten, ne csinálj galibát,
hogy a lelkem fénybe menjen,
már eleget sötétlettem.