Fehér Illés műfordításaiból

dél / podne

Arra figyelsz, kinek mesélsz és ki tanúsít. Mert
minden másokba veszett szóval kevesebb
vagy. Sejted, a rideg terem mélyén, az elfeledett
évkönyvről hogyan peregnek a betűk. A növénygyűjteményben
türelmesen virágzásra váró forró égövi magként
tárolod a képeket. Kísértetiesen egyedül iszod
az izzadt pohárból a rizlinget és arra gondolsz, az igazi
költészet valószínű az általad el nem érhető egyszerűségben
rejlik: az elemi valóságban kenyérszeletek az asztalon,
a csodás megszokottban olajbogyóval tele tálak, a vitathatatlan
melegben kőpadok, melyekre tenyerelsz. Egyszerre –
dél. És valóban, irigylésre méltó a szem ott, azon
a tisztáson, a harang kötvonalait véső kékségen,
melyben ismét a csönd halmozódik? A galambseregek
fekete csillagképekként vad csigavonalban tűnnek el
a tekintet, a tudat, az emlékezet elől. És egy félszből elengedett
ezüstléggömb a visszhang halálküzdelme mentén halad.
A napóra nesztelen, remegő árnyéka.

Paziš kome se pričaš i ko te svjedoči. Jer, sa
svakom riječju što promine u druge manje te
ima. Slutiš kako se, u tami hladnih odaja, lјušte
slova zaboravlјenog lјetopisa. Pohranjuješ slike
kao sjeme egzotičnog bilјa, čekajući strplјivo
iz herbarijuma da prolista. Utvarno sam, ispijaš
orošenu čašu rizlinga, i pomišlјaš da prava poezija
vjerovatno prebiva u jednostavnosti koju nikako da
dosegneš: u nasušnoj očiglednosti kriške hlјeba na stolu,
očaravajućoj običnosti zdjele maslina, neporecivoj toplini
kamene klupe na koju polažeš dlan. Odjednom –
podne. I zaista, kako ne zavidjeti oku na čistoj
blagovijesti, na plavetnilu što rezbari konture zvonika
u kom se opet sabira tišina? Jato golubova poput
crnog sazviježđa u divlјoj spirali odmiče van
pogleda, svijesti, pamćenja. I jedan se srebrni balon,
ispušten od straha, otiskuje niz agoniju odjeka.
Bezglasna, podrhtava sjenka sunčanog sata.

Fordította: Fehér Illés

Alen Bešić (Bihać, 1975)

Forrás: Ezüst híd-Srebrni most

1. Fehér Illés:
   2019. május 20. 09:05

   Köszönöm a megtisztelő figyelmet.