Bölöni Domokos tallózója
Sajó Sándor: Ha…
Ó, ha te még leány volnál,
És ha én még szeretnélek,
Mindkettőnknek mily mosolygó,
Milyen édes vón’ az élet!
Borotváltan, feketében
Elmennék most tihozzátok,
És szívedbe, és szívembe
Lehoznám a mennyországot.
S szólnék: Durvaság nincs bennem,
Részegség meg épen semmi,
Nem kártyázom, csak szeretlek –
Akarsz-é az enyém lenni?
És te szótlan’ rám borulnál,
Én meg hosszan ölelnélek…
Persze, ha még leány volnál,
És ha én még szeretnélek!
1891/46
Pusztai Péter rajza