M. Simon Katalin: Féltés
Szép lovam, pejkóm,
zabolátlan lélek,
parázzsal tartalak,
mégis mindig félek,
elhagysz egy éjszaka,
vonz az égi fény,
ezüst meződön
már nem leszek én.
Telivér pejkóm,
a hűség erény,
fájdalom gyötör
vágy éjjelén,
elhaló lépted
az éjben dobol,
hívnálak, hangom
néma sikoly.
Pusztai Péter rajza