Paolo di Paolo a MAXXI-ban

Walter Chiari /Walter Annicchiarico; 1924 –1991), Olaszországban és Hollywoodban egyaránt kedvelték, különösen a színésznők

A Museo nazionale delle Arti del XXI secolo – a 21. század művészetének nemzeti múzeuma – olasz rövidítése a MAXXI – több mint két hónapig ad otthont Paolo di Paolo mester kiállításának, az ITALIA – ’50 – ’60 –nak. Korábbi – 2015-ös, jubileumi – kiállításának a címe Mondo perduto (Elveszett világ – Lost Word) volt, ebből vettünk át néhány jellemző fotót.

Paolo Di Paolo 1925-ben született a Rómától dél-keletre fekvő (mostani) Molise régió Larino nevű településén (akkor még Abruzzi volt a régió neve – Molise csak 1963-ban vált ki belőle’) – életét azonban egyetemista korától a fővárosban, Rómában töltötte. Korán eljegyezte magát a fényképészettel, 1954-ben az Il Mondo napilap főmunkatársa lett, és gyakorlatilag ott dolgozott a lap bezárásáig, 1966-ig. 1959-ben összeismerkedett Pier Paolo Pasolinival, és annak ’A homok hosszú útja’ (La lunga strada di sabbia) című – a vakációzó olaszokról írt – könyvéhez ő készítette a képeket.

Pasolini (1960)

(Nem paparazziként leste el a tengerparti életet: pillanatfelvételei inkább művészi szociofotók honfitársairól és más nyaralókról.) Az Il Mondo után elsősorban művészek, színészek, értelmiségiek portréit készítette Olaszországban, szerte Európában és Hollywoodban. Több ezernyi fényképén megjelennek az ismert oasz, európai, amerikai hírességek Még ha nem is a megszokott ’művészi pózokban’ jeleníti meg őket. (Pl. a ’latin lover’ Walter Chiari színes háremével, Tennessee Williams a kutyájával, Ungaretti a macskájával, Kim Novak a vasalójával, Giulietta Masina a Fellinijével, Yves Montand Simone-jával, Sophia Loren a Marcellójával…) A fotókat rendszerező-gondozó lánya, Silvia Di Paolo elárulta, hogy apja a legtöbb portréját nem közölte semmilyen újságban, annyira intimnek érezte a megörökített pillanatokat. ’Életképei’ többsége viszont megjelent (pl. Togliatti temetése, a római ’arisztokrácia’ bálozása). Az ’50-es – ’60-as évek egyik legnagyobb fotós ’képírója’. A háború után hamvaiból feltámadó Olaszország krónikása. (Szentgyörgyi N. József)