Kiss Székely Zoltán: Versárnyék

Postagalamb küzd a túl nagy széllel.
Még akármi megtörténhet. Túlparton
puska dördül rá, hiába kérlel
békét a tus. Magam gondolkodtatom

a veszélyes verstelent. Nincs jogom
ítélkezni. Kövér gondolat alszik
egyenes derékkal, álma potom
verslábakon inog, bicsaklik antik

íve. Nincsenek pontos határok.
Álom utáni semmi jógán írom:
Olvasod-e? Törött vadvirágok

szonett-galambom alatt, árnyékkal.
Ismételhetetlen repülés. Szítom
tüzét, és ébred főnixként a dal.

2019. május 22.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights