Az ember tablettát nyel, köhög, fújja az orrát,
izzad, a feje fáj, nézi az élet-órát:
meddig tart, jaj, e hűlés, édes jó Istenem?
Mennyi keresztet szórsz rám, hogy kibabrálsz velem!

Hiába, na, féltjük szegény emberiséget:
mi lesz vele, ha ezentúl nem írunk versikéket,
nyakunkon minden baj, és minden oly globális,
hát gyógyítson meg minket a Jóisten, de máris!

Akkor majd jut hó minden egyes jegesmedvének,
fasiszták ajkán tódul a méla békeének,
a Facebook összkommentje csupa IQ leszend,
s egyáltalán, az end is, ha lesz, csak hepi end!

Mintha a torkom múlna, és csökkenne a lázam –
nemhiába volt olyan éles az adnivágyam!
Holnaptól jó leszek, csak remekművet írok,
s visszafagy minden jég, oly önzetlenül sírok!