elég rendetlennek születtem
még a burok is rajtam volt
később is mindig ráncba szedtek
hiába persze
de az arcom rendben volt
szép vagy, mondták
szabályos, formás
pisze az orrod
én meg csak néztem a tükörben
milyen idegen

mindent ki akartam dobálni
a megunt asztalt, mert foglalja a helyet
a konyhából a kétszemélyes ágyat
a nagytata elvitte fotelt sajnáltuk

okos voltam, mert jól tanultam
a mateket is könnyen értettem
sportoltam, ez tartott fegyelemben
de több volt bennem az ugrálhatnék
élvezet volt a szereken forogni
szaltót ugrani
vetni a cigánykereket

ez most negatív előjelem lett
nem okoskodtam
bohóc lettem volna
sokszor sikerült, nevettek
magamon én is velük
ez volt a legjobb

ma, ha azt mondják korrekt
nem jelent jót
ha megkérdőjelezik
tisztesség bánja
pedig az életem

bedagad szemem, lábam, kezem
egész nap nyírtam, gereblyéltem
gallyakat hurcoltam, kiporszívóztam
a férjem mondja, mintha óvna
tulajdonképpen örül
ő is kaszálta a kinti füveket

küldj majd valamit – de mit, de mit
jut eszembe Kányádi meséje
mikor kihúzza, amit írok
és nem teszi oda, amit beírok

soha nem reagál, mikor kéne
hetekig vár, majd elintéz, elvégre
megszoktad úgyis
és mehetek, ahonnan jöttem
az alvégre