Kiss Székely Zoltán: Hévforrás
Fölbuzgott. Aztán kitört. S ahol kihűlt,
sóterhét színes kristályokba rakta.
Föld mélyébe visszahullva felhevült,
s feledett terhét újraolvasztotta.
Üregekbe szippantódott. Menekült.
Aránytalan küzdelme önáztatta
kínná gyűrődött üledékbe merült,
s hörögve felszíne tört istenadta
hévvel megint. Bezúzódott a testbe
szökellése. Füstölgő sós öl nyelte
függőleges pillanatát a létnek.
Megrándult a tó vize. Légbe dobva
önmagába loccsant a hévvíz. Hagyta
másnak a dalt. A kristályok zenéltek.