Bölöni Domokos tallózója
A lenézett Venus
Öreg talján jár a nagy utcza sorján,
Szemét a földre csüggeszti mogorván.
Egy alabástrom Venust visz kínálva
Már reggel óta s mindenütt hiába.
A háziúr élczelve küldi el:
«Kapum fölébe nagyobb fajta kell!»
Ajkát biggyesztve szól az úri dáma:
«Csak színes szobrot állítok szobámba!»
Az uracs tündökölteti eszét:
«Nagyon csupasz – a szép csak sejtve szép!»
Rávet a tudós egy tekintetet:
«Orrán nem pontosak a méretek!»
A műárus nagy szakértőn felel:
«Kopott a tárgy! Senkit sem érdekel!»
Az amateur fitymálva jegyzi meg :
«Ilyen darabja lehet bárkinek!»
A képfaragó öntelten fogadja:
«Ez álláspont már rég túl van haladva!»
S jön egy diák vidáman fütyörészve,
S a remeket gyönyörrel veszi észre.
Szeme sóvárgva csügg a drága kincsen:
«Megvenném», mond, «be kár, hogy pénzem nincsen!»
Lenkei Henrik (1863–1943)
A Hét, 1890/43.
Pusztai Péter rajza