– Hát gyarapodik, Sík úr, gyarapodik, amikor utoljára jártam itt, még nem volt meg ez a szekrény, mondja, ez könyvnek való?
– Könyvnek.
– Szóval könyvnek. Sejtettem, hogy könyvnek. Na és mondja csak, az a Louis-Quinze még nem ment el? Az a készlet a háta mögött…
– Nem, mert nem valódi.
– Szóval nem valódi. És az a kölni, az milyen, Sík úr?
– Keleti.
– Azt hittem, német, szóval az sem valódi. Na és ez a tál valódi?
– Igen, ez valódi.
– Mennyivel könnyebbek ezek, mint a mostaniak, az újak, ugye, ön is így látja, Sík úr, nemde? És az a furcsa szerkezet mire való, itt jobbra, ez a gömbölyű fedelű?
– Nagyítógép.
– Szóval nagyítógép. Valószínű, most azért nem világít, mert nincs bekapcsolva. És miért is lenne bekapcsolva? Látja, miket kérdek? És mondja csak, az ott, az a pici sárga, az micsoda? Ott, ahol a jobb keze van, az, az…
– Az csak egy kiömlött lakk maradványa.
– Persze, persze, nem jól láttam, na és az a gyöngy?
– Az borostyán.
– Borostyán! És mondja, honnan ismerheti fel az ember, hogy borostyán, mondjuk, a laikus ember? A fényéről, vagy a rajzolatáról? Vagy azt csak a szakember tudja eldönteni, hogy borostyán-e, vagy hamisítvány…
– A szakember.
– Ebből kettő is lenne, olyan hosszú, ugye, Sík úr…
– Lenne.
– Én azt hiszem, azért nem mondható túlságosan drágának, mert kettő is lenne belőle, jaj, olyan szabályosak a golyócskák, olyan szépen csökkenőek… És tudja azt, hogy a sárga gyöngy sokkal szebb, mint a piros?
– Ízlés dolga.
– Igen, persze, ízlés dolga, de azért tudja meg, a sárga sokkal szebb. Az meg ott, micsoda? Repülő? Persze, hogy repülő, na de el ne felejtsem, van nekem egy mozsaram, régi nagyon, gyönyörű munka van rajta, csak nincs neki ütője, az baj?
– Az nagyon nagy baj, ha nincs ütője…
– Gondoltam. Hát az ott, az a masina?
– Remington villanyborotva.
– Ugye, a Philips sokkal jobb, mint a Remington, vagy mégis, ön mit gondol a borotvák felől, Sík úr?
– Attól függ.
– Azok a kék tálak milyenek, Sík úr?
– Egyszerű, fajanszból valók…
– És szoktak a fajanszból való tálaknak ilyen kék alapot adni?
– Szoktak.
– És mennyit ér darabja?
– Hatvanat, hetvenet…
– Szóval hatvanat, hetvenet… És van itt egy korondi tál is, az mennyi?
– Harminc, negyven. Amelyik régi.
– És ha nem régi, akkor mennyi? Akkor ugye kevesebb…
– Kevesebb.
– Tudja azt Sík úr, hogy messzire kimagaslik az az ökrös szekér? És órák is vannak, faliórák, szépen gyarapodik, Sík úr… Ugye, egyetért velem, ha azt mondom, hogy a francia púder a legjobb még mindig, a kölni is jobb, ha francia, pedig az én időmben nem így tanították… A franciákat nem lehet utolérni… És erről a tükörről mit tud mondani, ha meg nem sértem, Sík úr…
– Metszett üveg, nyolc milliméter és belga.
– Belga? Istenem, belga…Most elérzékenyültem, Sík úr! A szótól, hogy belga. Mert ami egyszer belga, az belga…

Forrás: a szerző Facebook oldala