Nászta Katalin: a drukker

ugyan már! von egyet a vállán
mit izgatod magad, rá se ránts
úgyse változtathatsz semmit a dolgon
én száz évig élek, nem aggódom

és közömbösen, mint a lárvák
vagy mint azok a nagy kövek
amiken szétporlik a zápor
magába semmi nedvet nem szed
nem szomorkodik
nem örül semminek
csak az életnek állja útját

vegetálásnak sem mondható léte
nincs kezdete – nincsen vége
ösvényeden nem haladhatsz
tőle hátra, sem előre
nem szomorkodik
nem örül
csak mikor berúgják a gólt!