Zsombori Erzsébet:  Sétány a kolozsvári Házsongárdban

egyszerre fut bennem élet és halál
ég felé törekszik az út
két szélén a sírok felhőkig nyúlnak
bandukolok
jobbra talán az első szerelem
balra a többi – mind halott
tévedések voltak
’sze lehet igaz ami holt?

mért mutat felfele az út
micsoda temető ez is?
ég felé tartok és nem tudok
megnyugodni mégse itt?

ha jelent neked ez valamit
most megsimogatom fejed
ne kókadj még
kis időnk van
süssön fel arcod az égre
piruljon el a nap!

2019-05-23

1. ROMHANYI MARIA:
   2019. május 25. 06:41

   Vidámságra ,életre ,örömre fel !

2. Jakabos:
   2019. május 25. 10:48

   szívemhez szóltál, áldott szavakkal!

3. Barta László:
   2019. május 25. 12:19

   Szép és elgondolkodtató a vers. És amikor én megyek alkalomadtán felfelé ezen a sétányon, mindig az ott pihenő Szüleimre gondolok.Ez volt Nekik az utolsó útjuk e világon!

4. Nászta Katalin:
   2019. május 25. 20:18

   Köszönöm a figyelmeteket!