A találkozás Hirosimával / Întâlnirea cu Hiroshima

Kaoru Yasuinak

Föld, szótlan föld.
Szótlan,
felperzselt bőrével, meztelenül,
bocsánat, Hirosima…
Bocsánat minden lépésért,
ami érinti a sebet, feltépi a heget…
Bocsánat minden pillantásért,
amely – bár simogató – mégis fáj…
Bocsánat minden szóért
Amelyik zavarja a levegőt, ahol keresed
a gyerekeid,
örökre odalett leszármazottjaid…
Nem létező
sír…Szél…szél…szél…szél…

És az egyre halkuló szavuk,
mely idővel elhal
az emlékekben…
Ó, temető,…nem létező…nem létező…
Ha sírni akarsz, nem tudsz megölelni
egy urnát, egy sírt legalább…

Hol vannak a csecsemőid Hirosima? Lehet,
hogy a hanyag
ezüst óceánban…
Lehet, hogy az ég
végtelen sírboltjában…
Vagy lehet, hogy éppen ebben a földben,
amelyet taposok…
Minden lépésemet félve teszem…
Minden tenyérnyi föld
egy ravatalt takar…
Mintha az általam taposott föld
azt kiáltaná
– Anyám!

Ó, zománcos ég, szárnyakat adj,
hogy könnyű legyek, felemelkedjek,
hogy lépteimmel ne érintsem a sebeket,
angyalként szeljék az eget a szárnyaim…

…De az ezernyi sebből elővillan,
hozzám közelít Hirosima,
közeledik és enyhén meghajol,
int felém

…Tessék, barátom,
lásd mi volt,
mi van
és mesélj…

Fordította Csata Ernő

---

lui Kaoru Yasui

Pământ, pământ tăcut.
Tăcută,
cu pielea pârjolită, cu statura goală,
iertare, Hiroshima …
Iertare pentru fiecare pas
ce-atinge-o rană, rupe-o cicatrice …
Iertare pentru fiece privire,
ce – chiar de-i mângâioasă – doare …
Iertare pentru fiece cuvânt
Ce tulbură văzduhu-n care-ţi cauţi
copiii,
noaroadele de prunci pe veci pierduţi …
Mormânt
inexistent … Vânt … vânt … vânt … vânt …

Şi glasul lor, acum încet sunând,
din zi în zi mai stins,
numai în amintire …
O, cimitire, … inexistente … inexistente …
De vrei să plângi, să nu poţi stânge-n braţe
măcar o urnă, un mormânt măcar …

Unde ţi-s pruncii, Hiroshima? Poate
în oceanul
de-argint nepăsător …
Poate-n cavoul infinit
al cerului …
Sau poate, chiar pe-acest pământ
pe care-l calc …
Fiece pas ce-l fac, îl fac cu teamă …
Fiece palmă de pământ
ascunde-un catafalc …
Parca-a strigat pământul
Călcat de mine
— Mamă!

Oh, aripi da-mi, văzduhule de smalţ,
să fiu uşor ca tine, să mă-nalţ,
să nu ating cu pasul nici o rană,
să taie-aripa-mi cerul îngereşte …

… Dar scăpărând din miile-i de răni,
se-apropie de mine Hiroshima,
se-apropie şi se înclină lin
şi-mi face semn

— Pofteşte, prietene,
şi vezi ce-a fost,
ce e
şi povesteşte …

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ