Farczádi Sándor: Szívflastromok

Kikeletkor benned
Virágomat láttam,
Te pillangót vágytál
S lefogtad a szárnyam.

Ahogy nyárba nyíltunk:
Kitágult a színtér –
S te ott pillangóztál
Már az ezrediknél.

– Fájt. De aztán én se
Számolgattam hibád,
S végigszerettem az
Egész botanikát –

S most:

Gidres-gödrös a te utcád,
Nem járok én ott ma;
Szép egyenes az én utcám –
Te jársz arra lopva.

Ott surransz be minden este
A főtéri sarkon:
Felkandikálsz ablakomba
S én – ezalatt alszom…

Székely Közélet 4. évf. 20. sz. (1921. május 8.)