A Bukaresti Nemzeti Színház felújította egyik rég nem játszott előadását – a No Man’s Land-et. A román nemzeti színház előadásának angol címe van – érdemes erre felfigyelni. Akárcsak arra is, hogy egy boszniai szerző – Danisz Danovics – művéből készült előadást újít fel a román színház, az előadás rendezője pedig bolgár, aki immár harmadszor rendez a bukaresti nemzetiben. És a felújítás alkalmából láthattuk is őt az előadás végén, a tapsrendben. Úgy látszik, szeret itt lenni…
Az előadás címét, ami szó szerint: Nem az ember földje, én Aknamzőnek fordítanám. Persze, ez az aknamező eléggé terjedelmes. A darab aknán fekvő főszereplője, a Cserát alakító Mihai Călin szerint az aknamező kiterjed egész Boszniára, Szíriára, Irakra, Afganisztánra – de ide sorolhatnánk még sok más országot is. Nemrég, ugye, Srí Lankában robbant az akna… Mihai Călin egy Boszniában agyonlőtt szerb katonát alakít, aki egész előadás alatt ezen, az embernek nem való, földön fekszik. Egy fiatal, kisfiúnak látszó szerb katona aknát dug a halottnak a feneke alá, azért, hogy akik a hullához hozzányúlnak, elmozdítják – robbanjanak fel azonnal.
Persze, a hulláról kiderül, hogy nem halt meg. Csak a halálos lövés után, néhány percre, kihagyott a szívverése. Van ilyen is. Szép hazánkban nemrég, egy baleset nyomán holttá vált kisfiúnak kezdett el újra verni a szíve. Vagyis, feltámadhatunk még a földi élet során is… Nemcsak a túlvilágon. A boszniai szerb katona feltámadása viszont nem teljes. Mert aknán fekszik. S ha felül, ha elmozdul, azonnal a levegőbe repül. A kárhozatot pedig mi – naiv vagy együgyű embertársai – okozzuk neki. A főszereplő véleménye szerint – mert megkérdezték tőle, hogy mit gondol róla – az akna maga a nemtörődömség, az együttérzés hiánya, a minden emberben meglévő állati gyűlölet, a politikusok és a nagyhatalmak cinizmusa, a bosszúállás, valamit a szeretet hiánya. Ez az akna egy igazi vezércikk.
Szerencsére az előadás sokkal több ennél. A színpad jobb és bal oldalán egy-egy ócska gerendákból épített fatorony áll. Az egyikből a szerb parancsnok, a másikból pedig a bosnyák parancsnok figyeli távcsővel, hogy még kit lehet lelőni, illetve lelövetni. Lent, a halottak földjén pedig a feltámadt hulla, valamint a katonának öltözött kisfiú, a Ciprian Nicula által alakított Nino, továbbá az érett bosnyák katona, a Richard Bovnoczki által alakított Csiki vitatkozik, ügyködik, veszekszik. Ninóról és Csikiről kiderül, hogy ugyanahhoz a nőhöz jártak szeretkezni. Íme, milyen kicsi a világ… De az aknát ártalmatlanná kell tenni! És nem vállalja senki. Egyetlen kukkerező parancsnok sem küld egy tűzszerészt a holtak földjére. Sőt, még az egymással szembenállókat szétválasztó, közéjük álló ENSZ-csapat parancsnoka sem. Számára fontosabb a tévében közvetített fotbalmeccs, azzal van elfoglalva. A katonafiú megpróbál elmenekülni, de nincs menekülés. Bosnyák sorstársa belé lő a menekülő fiú combjába. A fiú pedig fogja a pisztolyát és agyonlövi magát.
Az előadás tele van öniróniával és fekete humorral. Ez illik hozzá. Alekszander Morfov bolgár rendező nagyon is érti ezt. Tudja jól, hogy aknamezőnkön sokszor egyebünk sincs már, csak a keserű nevetés. Ez még életben tarthat – egy kis ideig. Tőle újra verni kezd a szívünk.

Zsehránszky István

Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2019. május 15.