Cikkek a múlt század színházáról

A kolozsvári Állami Magyar színház 1984-ben, a felszabadulás 40. esztendejében a megújult Színházat is ünnepelhette a szocializmus éveiben. Minden ünnep lehetőséget adott a megszólalásra, megnyilvánulásra, amit a kortársak ki is használtak, amennyire lehetett.
Ez alkalomból készült műsorfüzetben lapozva fedeztem fel többek között Bajor Andor írását Barkó Györgyről. Boldog idők – sóhajtanék fel – amikor darabírók nyilatkoztak az előadásaikban szereplő színészekről!

*

Huszáros bajuszával, megtermettségével és kálomistára valló nyakával alföldi embernek mutatkozik.
De olyan színész, hogy képessége szerint nem csak kálomistát, hanem bráhmint is kitűnően alakíthat, ami pedig a ráosztott vidéket illeti, kitágíthatjuk a földet messzi országokon túlra.
Barkó ugyanis igazi színész, egy ódon királytól egy távoli koldusig bárkinek a bőrébe képes belebújni.
Epizódszínésznek nevezgetik, de ez titkos lefokozás, amire gyakran hajlamosak vagyunk. szelídségre és emberi nagyságára mutat, hogy a jelző ellen soha nem tiltakozott.
Valójában jellemeket tud kitűnően alakítani, és ha az ujjamon utánaszámolok, nincs is párja.
Mégis, a kisember nagyszerű megjelenítője, a lélek bonyolultságával, a rámért apró célokkal, töprengő útjaival. Természetesen nem kell hozzátennem, hogy a kisembert nem könnyebb megjeleníteni, mint Napóleont.
Barkó – ez a nagy színész – a névtelen vagy éppen hogy megnevezett emberek színházi patrónusa.
A világtörténelmet pedig a névtelenek alkották császárok és királyok neve alatt. de megjelenítőjük Justitia ítéletéből – igen neves színész lett.
Csak avval támogathatjuk az igazság latin istenasszonyát, hogy ítéletéhez – fölöslegesen, ornamentumként – hozzátehetjük, hogy méltán becsüli a művészt a közvélemény.

Bajor Andor

A rövid vallomást fenti kép illusztrálja a művészről Bajor Andor: Szürke délután c. előadásában, amit Harag György állított színpadra. A wikipédiában olvasható a szerzőről:

Paródiáiban a sematizmus akkoriban igen veszélyes szemléletének írói megnyilatkozásait gúnyolta ki, pontos diagnózisát adva a maga sajátos műfajában egy korszak irodalmi torzulásainak. A hazug idill költőjéről például így írt a Szelíd viharban: „Rózsaszín dörej. Jégeső szakad. / Vakít a villám rózsaszínű fénye; / rózsaszín költő ül a fa alatt. / Rózsaszín villám csapjon őbeléje.” Későbbi paródiáiban a divatos és semmitmondó modernkedést karikírozta s kortársairól készített stílustanulmány-értékű „portré”-kat (Pokoli különkiadás, 1968).
Szürke délután című darabja (Igaz Szó 1977/6) Szabó József rendezésében Nagyváradon (1978), Harag György rendezésében Kolozsvárt színre is került (1980).

Barkó György díjairól meg ennyit:

Román Színházi Fesztivál – III. díj (1984)
Román Színházi Fesztivál – II. díj (1986)
Legjobb epizódszereplő díja (Kornis: Halleluja) – XI. Országos Színházi Fesztivál (Szolnok, 1992)
Legjobb epizódszereplő díja (Örkény: Tóték) – Országos Színházi Fesztivál (Debrecen, 1996)
Gobbi Hilda díj – 2014

Marosi Ildikó cikkéből (Látó) részleteket idézek:

1980. június 4.
Barkó Györggyel beszélgetünk az öltözőben, a délelőtti próba előtt. Nincsen neki se maszk-, se paróka-problémája, talán valahol tudat alatt neki írta Bajor a Kovács szerepét.
– Rögtön rám is osztották, szívesen is játszom, még ha nem is lesz vele sikerünk.
– Miért gondolod?
– Pár évvel ezelőtt már próbálkoztam Bajornak egy írásával kabaréműsorban, és egyáltalán nem fogta a közönség, pedig én mindent megtettem. Most már nagyon kíváncsi vagyok, ilyen töményen hogyan hat. Azt hiszem, a premieren nagy siker lesz, s később kókad el majd a darab, mert valahogy nem jut el a közönséghez. Pedig szerintem jó a szöveg, jók a szituációk, minél igazabban csinálod, annál jobban hat. Ezért kellene mindnyájunknak az igaz felé törekednünk. A Kovács figurája olyan, hogy teljesen mindegy: abszurd vagy naturalista módon közelíted meg, nagy igazságokat lehet vele elmondani. Ezen az igazon találkoztunk jól Haraggal. Már nem tudom hányadik variációját próbáljuk ki a figurának, de egyik próbálkozásunk sem volt elvesztegetett idő. Ilyen szerepet még üres házaknak is szívesen játszom.
Benyit az öltözőbe Bajor Andor is.
– Kérlek, még ne menj be a próbára, beszélgessünk egy kicsit. Mit szól majd a közönség?
– A kolozsvári közönség intellektuálisan fejlett. Én tudatosan adtam annak idején Váradnak a darabot, s ezért hangsúlyoztam a kabaréelemeket, hogy a lényeget így el tudjam mondani. Ez volt az ostya a váradiaknak – mégsem vették be. Két dolgot eleve akarok veled közölni, ha írni akarsz róla. Erre a két dologra reflektálj. Egy. Szőcs István említette, a váradi előadás kapcsán, hogy ez egyben a generációnk bukása volt: nem jöttek el más városból a barátaim. Én csak három embert hívtam, azok el is jöttek, s nem hagytak cserben a barátaim, mert ha telefonálok nekik, mondjuk Barnuskának, hát nem eljön? De hogy jövök én ahhoz, hogy másokat költségbe verjek? Kettő. Azt mondja Szőcs: a Szürke délután egy Baranga-darab nagyon jó fordításban. Ez nem igaz. Itt a kurvaság, hogy tudta, hogy nem igaz! Nem szűrni ki a metafizikai elemeket?! Hát öregem… ez megdöbbentő! Ha ezt nem egy profi mondja, még hagyján. De Szőcs! Ő profi! és manipulált, félig brávó, félig kritikus! A mi társadalmunkban a kárvallottnak soha sincsenek dokumentumai. Csak ezért mondtam el ezt neked.
És bevesz egy ciklót.
A színpadon ismét a harmadik felvonás. Harag teljes hangerővel dolgozik, megállít, felszalad a színpadra, vissza, újra megy a játék.
– A tizenötödik jubileuma lesz a premieren, hogy ezt a szöveget eltéveszted.
A színész a fejéhez kap, elnézést kér, és tovább.
Kimegyek a kávézóba, találkozom Saszet Gézával, a színház irodalmi referensével és könyvtárosával (nyugdíjas), s kérnék egy műsorfüzetet, de még a premier előtt két nappal sincs készen.
– Pedig most különösen szívügyem a műsorfüzet mert a fiam, Saszet Endre (Temesváron él, grafikus) a grafikai kivitelezője. Előtte több évig Baász Imre (meghalt 1991-ben Sepsiszentgyörgyön, a Médium II. Nemzetközi kortárs-kiállítás megrendezése után) végezte ezt a munkát a színháznak, annak ellenére, hogy nem tudtuk honorálni. A mostani műsorfüzet egy kisebbfajta Bajor-breviárium. Azok a szerzők, akik nálunk kaptak színpadot, mint Sütő, Bálint Tibor, Csiki László (a nyolcvanas években Magyarországra távozott) vagy Molter Károly (meghalt 1981. november 30-án) üdvözlik benne Bajor Andort. Csiki László egyenesen verset írt Bajorhoz ebből az alkalomból. Aztán a szerző vallomása, majd Szürke megközelítések címen Harag vallomása Bajorról. A rendezők általában nem szívesen nyilatkoznak a bemutató előtt, hogy a kritikusok utólag ne kapaszkodhassanak bele, s ne kérhessék számon a be nem váltott ígéreteket. Harag is csak magnóba mondta a szöveget, aztán én másoltam, szerkesztettem. Az anyag összeszedése és szerkesztése után következett a nehezebbik rész: a nyomdával való viaskodás. Még szerencse, hogy Kötő Jóskának van autója, s legalább a plakátkihordást így ketten megoldjuk (Kötő József ekkor irodalmi titkár, később 1990-ig igazgató, most az RMDSz országos titkárságának tagja). De hát végső soron, a kritikákon kívül ez az utókorra maradó egyetlen írásos nyom az előadásról…

Harag György: Amikor két évvel ezelőtt elolvastam Bajor darabját, a Szürke délutánt, szóltam a szerzőnek, hogy szívesen eljátszanánk. Bajor ekkor arra hivatkozott, hogy váradi lévén, érzelmi elkötelezettséget érez városa iránt, és szeretné, ha ott kerülne sor az ősbemutatóra. (…) A szó sablonos értelmében Bajor roppant színpadiatlan. Ez teszi számomra és számunkra különösen érdekessé. Itt a bevált vígjátéki fogásokkal nem lehet élni, mert valójában nem is erről van szó. A megszokott poentírozások se a színészek, se a közönség számára nem lennének jelentéshordozók. Csak annyi bizonyos, hogy valami mást kell csinálni. Bajor műfaját kell sajátos eszközökkel megközelítenünk. (…) Bajor éppen a mindennapi, közvetlen közelünkben megnyilvánuló élet apró és sokrétű jelenségeit vonultatja föl, s a jelentéktelennek tűnő apró részletek megfigyelése során mindig valami meghökkentő, sőt megrázó, mély és bonyolult összefüggéseket tár fel. Bajor halálosan komolyan csinál mindent. Szándéka és értelme szerint közelebb áll a síráshoz, mint a nevetéshez. (…) Ad abszurdum, a komikus helyzetek a legvérzőbb ponthoz vezetnek. Bajort a legtöbben szatíraírónak tekintik, és látszólag erről is van szó. Számomra, ahogy én olvasom Bajort, alig lehet tisztán körvonalazni igazi műfaját.
– Kezdünk, kezdünk – hív vissza a hangosbeszélő a próbára.
Mellettünk imbolyog a szerző.
– Hogy mondtátok? Szürke megközelítések? Ez Gaál Gábor-i stílus. Azt mondtad, én írtam? Hű, de jó írás!

1980. július, premier után
Harag újra itthon, Marosvásárhelyen. Már olvasta az összes darabot, előadást vagy éppen szerzőt, premiert ünnepelni nem tudó, közönséget megkérdőjelező – bírálatot. Tájékoztatták arról is, hogy az előadásnak nincsen közönségsikere.
– Tudja, mi az igazság? Az előadásban van négy ragyogó momentum. A többi?… Bajor is, a szöveg is, továbbra is fenntartom: zseniális. És nem védekezésképpen, de néha felteszem magamnak is a Sütő megfogalmazta kérdést: Erény-e vajon a tömegsiker?
Erény vagy nem erény a siker – lehet rajta vitatkozni. Egy bizonyos: nem árt.
De a színházban minden előadás, későbbi siker vagy bukás egyforma hozzáállással készül.

Forrás: http://lato.adatbank.transindex.ro/?cid=1276

*

Az előadásról, illetve a darabról pedig a nagyváradi Szigligeti Színház oldalán olvashattam a korabeli sajtószemléből:

Bajor Andor
Szürke délután
Ősbemutató
Komédia két részben

„Szürke délután. A szürke kisember Kovács éppen szürke kis jelentését írja, a szürke szobában, miközben szürke felesége egy színes regényből olvasott szenzációkból tesz fel szürke kérdéseket. Szürke barátaik látogatják meg őket, szürke szavakat cserélnek s a lakásra nehezedő szódagyár rettenetes hangjai mellett telik el ez az eseménytelen délután, amelynek egyetlen eseménye is csak félreértés volt, így hát maradt minden a régiben – szürke.” – (Sinkó Zoltán, Igazság)

„Bajor Andor komédiájának bemutatója színházi szerzőt avatott szülővárosa színpadán. A színház számára a Szürke délután nemes ügy szolgálata és hálás lehetőség olyan irodalmat tolmácsolni, ami egyszerre művészi kísérlet egy szokatlan műfajú és hangvételű alkotás színpadi életre keltésére… – (Implon Irén, Fáklya)

„Ilonka asszony könnyű házi öltözékben Hopkins Zöld pokol című regényét olvassa a kereveten. Ebben a regényben veti rá magát Morris őrnagyra – egy anakonda. Az olvasó, illetőleg a néző tudja (bár nem olyan pontosan, mint a lexikon), hogy az idézett szerző egy dél-amerikai óriáskígyóra, becsületes nevén az Eunectes murinusra gondol, melynek azt a tulajdonságát is feljegyzik, hogy a nyári hónapokban, amikor a vizek elapadnak körülötte, megmerevedik, azaz nyári álomba merül. Az olvasó, illetőleg a néző mindezt ha nem is tudja, legalább sejt valami effélét. Ilonka asszonynak azonban sejtelme sincs a dologról, ezért fordul férjéhez, aki a kerevet melletti asztalnál gépel. Kovács Benedek azonban nemcsak tudatlan, mint a felesége, hanem a szerző Bajor Andor jóvoltából ugyanakkor mindentudónak is hiszi magát. Így lesz aztán az Eunectes murinusból Miguel Lopez del Anaconda; az óriáskígyóból tábornok; a naturalisztikus jelenet-töredékből groteszk játékelem…” – (Marosi Péter, Utunk)

Számomra valamennyi írás tanulságos, szórakoztatva nevelő olvasmány volt.

1. Skandikamera:
   2019. május 29. 05:08

   ” a darab, nem jut el a közönséghez”

   A kritika bezzeg eljutott: azt a darabot vagy filmet, amelyet lehúzott a korabeli kritika, azt telt ház előtt játszották. Merte volna valaki kritizálni az Optimista tragédiát…

   :-)

   A “múlt század színházáról” még csak annyit, hogy hiába szúrtak évről-évre számtalan lyukat a bérletemBE a jegyszedő nénik – méghozzá vasszeggel – csupán két előadásra emlékszem tisztán. Az egyik a Barátom Harvey – és ebben a felejthetetlen „Liba” a ludas – a másik pedig a Játék a sötétben, magáért az ötletért.

2. Berkes József:
   2019. május 29. 15:54

   Kedves Katalin!
   A múlt héten Erdélyben jártam, azon helyek némelyikén, ahonnan ezek az írások, riportok érkeztek. Küldök két képet. Egyiket a Házsongárdi temetőben nyugvó hajdani színész sírjáról, másikat a Nagyváradi színház épületéről. A helyszíni élmények után még érdekesebbek az írásai. Köszönöm az olvasmányélményt.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ