Petőfi szalonöltözetben

A magyar vallásos líra világi dalnoka: Váradi Antal dr. okleveles középiskolai professzor*, igazán szép dologra vállalkozott. Látva, hogy a különféle asztaltársaságok és jótékony egyesületek mily sok elismerést aratnak a szegény és elhagyatott gyermekek fölruházásával, az a nemes elhatározás fogamzott meg lelkében, hogy ő is ellátja új ruhával a külföldi és hazai jelesebb poéták didergő árváit. (…)

A Hét egyik udvari poétája, akit most az egyszer még nem nevezünk meg, Petőfi Sándornak Megy a juhász szamáron kezdetű románcát bújtatta Váradi-féle szalonöltözetbe. A szavalásra alkalmassá és egyszersmind csúffá is tett vers az ő rhetorikai kidolgozásában így hangzik:

Leszáll az alkony, fölszállott a hold,
A völgy ölében néma csönd honol;
A messze tájon nincs egy árva folt,
A melyen egy-egy birka nem bomol.

Egy ürü itten, egy bárány amott,
Odébb pediglen egy-egy lomha kos
Ficzánkol, ugrál, mivel jóllakott…
A szamár most is komoly s óvatos.

Juhászlegény, szegény juhászlegény
Ott furulyázik fönn a dombtetőn,
Csábítgatta tele kövér erszény,
De félrelökte büszkén, megvetőn.

…Ím’ egyszerre egy sápadt kis gyerek,
Egy hírnök jő és nagy pihegve szól,
Miközben egyet-egyet pityereg:
„A Panni magát nem érezi jól!”

Eldobta óh a síró furulyát
Szegény juhász és szamarára szállt,
De míg elérte csöndes faluját,
Az orvos, ah! bah!, halált konstatált!

Nagy bánatában hátra mi maradt,
És mit tehetett volna egyebet?
Ah! főbe vágta a hű szamarat,
Aztán a szíve s botja megrepedt…

*https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1radi_Antal