Mondd meg nekem, kedves világ,
hol lakik a szomorúság,
hol lakik, mit üzen,
hogy így lankadok füzen,
hogy így lankadok füzen, de ha te ha.

Minden remény sír az ágon,
elhervad minden virágom,
így kirág, úgy kirág,
mit akar ez a világ,
mit akar ez a világ, de ha te ha.

Ahányszor én elbúsultam,
szakadékba beborultam,
a szakadék betemet,
a Jóisten kienged,
a Jóisten kienged, de ha te ha.

Hányszor vergődöm én még ott,
temesd be a szakadékot,
jobb lesz majd a világ,
ha nincs szívevő virág,
ha nincs szívevő virág, de ha te ha.