Immár végtelen, feneketlen tárház,
sodródunk benne, mint végtelenben,
szinte minden ellenállás értelmetlen.
Szívóereje, vonzáskörzete
beszippantja az értelmet, s közben
szemtelenül érzelmek mélységével,
kapcsolatok özönével
kecsegtet csendesen.

Minden pillanatban megkérdezhetem:
valódi-e vagy csak az éterben lebeg?
Virtuális valóság,
hol lapul a valódi világ
hús-vér íze benned?

Vagy csak akkor érzed,
ha már úgyis ismered
a mögötte meghúzódó
embert személyesen?

Beszippantasz munkát, s szabadidőt.
Értelmet ígérsz és sok valódi érzelmet.
Vajon az ígéret mikor és hogyan válik valóra benned?
Vagy vonzó léted titka
épp a megfoghatatlan?

Kezünkben mégis eszköz lehetsz, mindenható.
Befogadsz, ha kezelésed kulcsát szorongatom.
De kizársz, ha dinamikádat fenyegetőnek,
túl erősnek érzem? Kimaradok,
Mégis kulcs nélkül is elém tárul
az egész világ.

Képek, hangok mellett ki gondolta, még
mindig hódít az írásbeliség:
rutinszerűen szabadulhatunk az
embereket egymástól elválasztó
nyelvi kódok fülledt börtönéből.
Demokratikus eszköz maradsz:
bátran feltárhatjuk magunk?

Tükör vagy, mert minket
kecsegtetsz azonnali visszajelzéssel.
Ígéred, hogy gondolatainkat
máshoz is elvezeted. S itt bloggerként
még az érzelmeink is elboríthatnak:
Identitásunk vállalva bátran éjjel-nappal
megszólalhatunk, s közben
követ minket a kíváncsi olvasó tömeg.
Bár gondolataink lehetnek egyediek,
ki tudja, ezt már rég előttünk mind elmondták.
Általad is tudjuk: gondolataink,
immár csak egyedi elrendezésben
lehetnek még biztosan egyediek.

S ez már nem véletlen.
Ránk vallanak a szavak, ez már a mi stílusunk,
amit tudunk, új asszociációs láncba szedve
egyedi gondolatfüzér lesz.
Látjuk már, szinte mindent elbír már ez
a feneketlen felület,
mely három évtizede még kevés népszerűséggel
hordta a gyermekcipőt velünk.
De most hirtelen elviselhetetlenül
nélkülözhetetlen lett.

Kiderült: létünk a kommunikáció,
s közben rajta is felvillan valódi életünkből
a flow, az alkotás öröme.
S egy pillanat alatt fontos dolgainkra
ez a világ azonnali visszajelzést ad.

A pörgő pillanatok tükrében így
naponta megfürödhetünk,
s közben észrevétlenül akadunk fenn
az internet minket is (meg)tartó,
világot átkaroló,
bozontos hálóján.