Mitől vagy olyan nyugis? – kérdezi a rég nem látott pajtás, és észbe kapok: manapság nem trendi nyugisnak lenni. Nem is vagyok nyugis, mondom a mobilba. Sőt, ideges vagyok. De ettől mindjárt gyanússá válok, te igenis nyugis vagy, hörgi szinte gyűlölködve.
Mégis, mit csináltál ma?
Hát ez a nap egy esős szombat volt, de nem áztam meg, mert esős szombatokon sosem teszem ki a lábam a lakásból. Mondjuk, esőtlen szombatokon sem. És egyéb napokon aztán egyáltalán. Vasárnap pedig hová mennék? Már az ócskapiac sem a régi.
Ja. Vasárnap régente templomba.
Mindegy, ma miért vagy nyugis?
Háát, ma sem csináltam semmit. F. K., ismered, megint kiad egy kötetet. A verseit raktam tutti-fruttis glédába. És a bé nevét emlegettem csuklásilag, ugyanis megígérte, hogy bizonyos szavakat többé nem ír be a verseibe. (De mindig beleírja.) Ilyen pl. az, hogy rücskös.
Öreg öcskös, tücskös prücskös, tudod-e, mi az a rücskös?
Nem tudja. Nahát, ezért gyomlálom a lírai szövegekből az oda nem illő táj(för)medvényeket.
Na most kíváncsi lettem, horgad fel. Mit jelent?
Mindegy, secko jedno. Ma az volt, hogy hajnalban kissé sehogy sem ébredtem. Szerencsére a seregélyek már fél ötkor elkezdték a honfoglalási himnuszt, naná, a fák zöld kricsmijeiben. (Itt nincs tücsök, csak pocskonder feketerigó.)
Olyan árván éreztem magam. Mondjuk, általában.
Na habarj mindenfélét összevissza. Mondd meg már végre, mi az, hogy rücsök!
És aztán a feleségem elérte a fél tizenegyes buszt, és kiment a „birtokra”. Ott szorgosan metszegette a szőlejét. Örökölt borvesszők boldog birtokosa, nincsen hozzá se pénze, se napszámosa. De van áldott rokoni segítsége.
Estébe hajlott a délután, már itthon is volt, domboldali záporok siettették. Hozott ajándékba friss sajtot, zsenge ordát és illatozó fehér kükülleit.
Mi lelte a füleit?
Ejnye, hát nem érted? Nem vöröset, hanem fehéret!
És most mit csinálsz?! (Üvölti a barátom.)
Izé, egy kicsit teli a szám, laktatós a sajt, fojtós az orda.
De a legfinomabb a vert hajú kenyér.
Fene a jó dolgodat, jönnék hozzád!
Háát, Debrecenből momentán per pillanat kissé bajos… (Ezért is feszítek büszkén:) Oké, szívesen látlak!
Legalább mondd meg végre, mi az, hogy rücskös!
Ja? Hát az nem más, mint amikor egy vers megtelik sok-sok rüccsel. Rüccsel és prüccsel. A rücskök és a prücskök ellepik a poétai mezőt, és lelegelik a metaforrikákat. Nem marad semmi, csak imitt-amott egy-egy hapax legomenon…
Isten, robbantsd rá az eget!, üvölti a cimborám.
Szelegetek a sajtból, csipegetek az ordából, kortyintgatom az áldott fehéret. Mindenütt jó, de legjobb a sajt s a lágy kenyér s az orda.
Feleségemféle abosfalvi borral meglocsolva.
Mit csináltál?, förmed rám. Telemorzsáltad és összerücskölted a damasztabroszt! Immáron dobhatom a mosatlanba!…

Forrás: nepujsag.ro

1. pusztai Péter:
   2019. június 2. 04:24

   Kellemes, mellbevágó humoros, gúnyos, székely paródiás, lényeges, finom. A rücskösöd,Pp

2. Kiss Hajnal:
   2019. június 2. 12:53

   Budapestről nèzve az otthon ìzèt ès illatàt hordozza megszokott, kivàlò humor mellett. ? KH