(apám emlékére)

Idők végeztével
gyakran hangoztattad
felemelt ujjal, mint próféták:
„Ez a világ pusztulásra ítéltetett,
mert közeleg az idő,
mikor a gyermek apjára támad
és ország országra”.

Aztán igazad lett:
lehunyt szemhéjad mögött
összedőlt minden város,
hol valaha kóboroltál,
hegyek és otthonos lankák,
melyeken gyerekként jártál,
rád dőltek szerszámaid, bakancsaid
és fényesre sikált lovaid

Csak egy madár szállt fel,
mely végig ott szorongott mellkasodban
s tűnt el ki tudja milyen egekben.