Bölöni Domokos tallózója
Egy icipici frivolság
A kulisszák mögül megint a vígszínháznak egyik naivájáról szól az ének; ezúttal: Varsányi Irénről. Az ő panaszát pletykálom tovább, úgy, amint ő mondja-mondogatja minden ismerősének.
– Jaj, de szomorú élet járja mifelénk. A folyosók üresek, a társalgóban egymást dicsérik az oszlopos tagok, az öltözők tájékán pedig csak minden sátoros ünnepen tűnik fel egy-egy férfi. Az is az inspekciós rendőr vagy tűzoltótiszt. Jaj, ha valaki egyszer benyitna az öltözőmbe! Nagyot sikítanék ugyan, mert naivának vagyok szerződtetve, de valójában nagyot dobbanna a szívem örömében. Igaz, hogy egy kissé zavarba is jönnék, mert nagy a rendetlenség az öltözőmben. De hát nem számítunk látogatásra, és szanaszét hever minden: itt egy szoknya, ott egy ing, amott egy nadrágocska. A látogató talán nem is venné olyan nagyon rossz néven, ha külön találná a szoknyát, az inget, a nadrágocskát és külön – engemet?…
Esti hírlap – 1. évf. 34. sz. (1897. november 26.)