Jönnek a békések, az égre néznek,
elöl vonul legény és lobogó,
s telitüdő, s kórusban száll az ének:
minket biztosan lát a Fennvaló!

De vonulásuk évszázados útján
átcsicsonkáznak másabb évszakok,
lovasok állnak meg a csorda kútján,
senki se tudja már, hogy hol lakott.

S jönnek a háborúsok, haj, előre!
Élen rohan legény és lobogó –
és a parancs vagy némi kurta lőre
élteti bennük azt, hogy ölni jó!

A vonulások évszázados útján
hernyótalp-mintásra fagyhat a sár,
kiégett löveg áll a csorda kútján.
Az ég lenéz, nem tudni, mire vár.

Felhők feletti vetítőszobákban
új nemzedékek hologramjai.
A világ végleg kész: mindegy, hogy sár van,
az utakon elindul valaki…