(lapszéljegyzet a Sárgaház folyosója c. naplóból)

ösztönösen került mindent ami
mértani és kiszámítható

olvasni egyre többet kéne
úgyis ritkán születnek ma nagy versek
szamárfület kellene hajtani
minden szó után
így tetten érhető az önmarcangolás

de egyre fogy a szép az érték
eltűnik az én –

a miértre szégyenkezik már a költő
emberállat és égből szökött angyalok közé
csak kevesen születtek

aztán naphosszat elnézte a hangyákat
meg kéne szólítani őket végre
azt képzelte azok beszélnek hozzá
kérdeznek ezt azt
valamiféle kapcsolatot keresnek véle

egyetlen kimondott szónak is
ha érthetően beszélni kezd az ember
elgondolta mekkora a tétje –

akkoriban kezdett félni önmagától