In memoriam Debreczeni Éva (1957-2011)
ÜVEGGOLYÓ
tegnap megvettem
a tökéletességet
a mindenséget
magamnak
olcsó volt
átlátszó, mégis tükrös
trükkös üveggolyó
talpon álló, mint a régi étkezdék
és soha meg nem rendülő
amilyen lenni szeretnék
magam is
bár törékeny, simogatnivaló
nagyanyám benne fejjel lefelé látható
mint egy fényképezőgépben
s földrengés esetén
polcról leguruló.
EGYKOR
egykor szólt a déli harangszó
nekem azóta egykor van dél
a kis szokol
az ablakban, a tornácon
a gangon, a fásszínben
a kertben a faágon
a műhelyben
apám kezében
zúgtak a harangok
szólt kossuth
reggeli rántottát üzent
mások szívták
mi hallgattuk
egykor így volt
egykor mindenki elment
kossuth se maradt
nincs már szokol, csak szököl
egykor nekem is
mennem kell
kettőkor várnak
A SEMMI
Na végre!
Nem jut eszembe semmi.
Ez az! Ezt kéne
állandóvá tenni!
Pusztai Péter rajza
2019. június 7. 13:21
E szép versek szerzője inkognitóban maradt. Remélem, csak véletlenül.
2019. június 7. 13:40
Ha a Forrásra lépünk, mindjárt kiderül, hogy a szerző maga Debreczeni Éva.
2019. június 7. 14:38
Korai halála nagy vezsteségünk. Emlékét őrizzük szívünkben
2019. június 8. 04:38
Kosztolányi Dezső: HALOTTI BESZÉD. Ezt verset mindig Rád gondolva meghallgatom június 4- én. Szép.Mintha Rólad szólna.
Latinovits előadásában…Pp