A címképen az Orleans-i Szűz szobra

1. FELVONÁS, 4. jelenet

(1431…
A Herceg fogságának 16. éve.
Suffolk herceg udvara, pontosabban palotájának a kertje. A Herceg egy padon ül, valamit ír. Suffolk közelít.)

Suffolk: Charles, már megint egy újabb szonett? De ugye nem azokból a bánatosokból való, amikben a madárkákat arra kéred, hogy vigyék el sóhajod a francia mezőkre?
Herceg (felnéz, becsukja a könyvet, elmosolyodik): Nem…
Suffolk: Akkor megnyugodtam… azok a madárkák már annyira telekürtölték a sóhajaiddal a francia mezőket, hogy még egy el sem férne… Miközben én hiába várom,hogy végre az angol réteket is halhatatlanná tegyed…
Charles (mosolyogva): Tényleg az én dolgom lenne ez- egy szegény francia fogolyé?
Suffolk: Mit csináljunk, ha Neked adott verselő kedvet és tehetséget a teremtő? És mi ez a „szegény francia fogoly”?… Azt hiszed, nem tudom, hol töltötted tegnap az éjszakát?….Nos?… (Kurtán felnevet) így él egy szegény fogoly ? Hol vannak a láncaid?
Herceg (inkább vidáman): Csörgetem, barátom, csörgetem, csak Te nem hallod… (feláll)...És egyébként már többször megénekeltem a kertedet és udvarod egyéb virágszálait is… Nem értem ezt az elégedetlenséget…
Suffolk: Nos jó, legyen, visszavontam. Annál is inkább, mert remek alkalom kínálkozik arra, hogy bizonyítsd a hajlandóságodat.
Herceg: Nocsak… Egy újabb költői verseny?
Suffolk: Olyasmi… Magas rangú egyházi küldöttség utazik át a birtokomon. Megpihennének egy kicsit. Gondoltam… jó időtöltés lenne számukra… A témát ők adnák… az ilyesmit általában igen jó néven veszik, bár így a kedvenc ihletforrásod – honvágy, szerelem – szóba sem kerülhet, de talán nem is árt valami új kihívás. Na, mit szólsz hozzá?
Herceg: Őszintén szólva, a vallásos témákat inkább a klérusra hagynám…A hit túl személyes ügy nekem ahhoz, hogy papírra vessem…
Suffolk: Biztosíthatlak, akikkel találkozni fogsz, korántsem vélekednek így a vallásról. Ők a kereszténység közönséges adminisztrátorai – a lelkiismeretet másra hagyják. Neked sem kell hát a magadét a szolgálatukba állítani. Csak valami csinos kis verset fabrikálni az angol katolikus egyház épülésére…
Herceg (gyanút fogva): Mondd csak, honnan érkezik ez a küldöttség?
Suffolk (némileg óvatosan): Annak az égvilágon semmi jelentősége nincsen… Inkább annak, hogy hová tart? Londonba tart, a régenshez – Bedford hercegéhez… Igazán nem ártana sem neked, sem nekem, ha néhány dicsérő szót ejtenének az itt töltött napokról…
Herceg: Régóta barátok vagyunk… Légy őszinte-!… Ugye… Rouen-ból jönnek?
Suffolk: És ha igen? Mi dolgunk velük? Azt hittem, mióta apád gyilkosa, a Félelem nélküli merénylet áldozata lett, nem érdekel a politika.
Herceg: Ha az tán nem is, de az embertelenség igen… pontosabban az emberség. Azt hallottam, azt a szegény lányt megerőszakolták a börtönben és minden jogot sárral tiport az inkvizíció ,mielőtt megégették Rouen főterén.
Suffolk: Charles, a politika nem ismeri a jogot, csakis akkor, ha érdemes rá hivatkoznia. És ha már itt tartunk: inkább a királyodra neheztelj, aki képtelen volt kiváltani a fogságból azt, aki mindenét odaadta, hogy Reims-ben Károly a fejére tehesse a koronát. Az a hír járja, hogy az angolok 10 000 livre-t fizettek Jeanne-ért Luxemburgi Jánosnak, míg a te szerencsétlen királyod csak ült az aranyán, amit a Szűz és katonái véréből vertek ki.
Herceg: Mi lett Franciahonból… A máglyáját az angolok gyújtották meg, de a rőzsét a franciák rakták alá… Siralmas egy világban élük…
Suffolk: Nos… majdhogynem szerencsés vagy, hogy hosszúra nyúlt fogságod miatt kimaradsz belőle…, nem igaz?
Herceg (feláll, elgondolkozva forgatja a könyvét): Nem tudom, nem tudom… Már elfelejtettem, milyen szabadnak lenni, magamnak dönteni arról, mit tegyek. 16 év rettentő sok idő… Igen a háborúból jórészt kimaradtam… honnan is tudhatnám, hol lett volna benne a helyem…
Suffolk: Nos, Charles, nem lepődnék meg, ha ott ültél volna a rouen-i tárgyalóteremben, hogy elítéld az orleans-i szüzet, aki túl messzire ment – és belovagolt az esztelen rajongásával a politikai észszerűség csinosan körbekerített kis mezejére.
Herceg: Micsoda cirkalmas mondat…Te is költői babérokra törsz?
Suffolk: Nem, dehogy, azt meghagyom az olyan hóbortosoknak, mint amilyen Te vagy… Nos?
Herceg: Mikor ékeznek?
Suffolk: Két napi járásra vannak.
Herceg (hosszabb szünet után): Meglátjuk…
Suffolk: Mellesleg a küldöttség kíséretét Dunois grófja biztosítja.
Herceg (fejét felkapva, valóban meglepődve): A Fattyú? És ezt csak most mondod? Ő a bátyám, hisz jól tudod.
Suffolk: Úgy tudom, csupán balkézről fogant gyermeke apádnak. Dicséretes, hogy a testvérednek vallod, de őszintén szólva nem tudtam, milyen a viszonyotok. Feltételeztem, hogy imádott édesanyádnak már a létezésével sok bosszúságot okozott, s így neked is.
Herceg: Mi, franciák könnyedebbek vagyunk ezekben a dolgokban… Gyerekkorunkban gyakran játszottunk együtt, és bár anyám nem kereste a kedvét úgy, mint nekünk, de nem is vette el. Ellenben a Fattyú nagyon is kereste szüleim kedvét, és apámét el is nyerte: nem volt nála ügyesebb ifjú a bajvívásban.
Suffolk: Nos, ezen nem vagyok meglepődve csöppet sem. Te magad is tudod, hogy mennyire kitüntette magát a háborúban… Igazi hősként tisztelik… Talán furcsán hangzik ez egy angol szájából, de ha könnyedek nem is vagyunk, ahogy megjegyezted, a bátorságot még az ellenségnél is elismerjük… Mellesleg a Fattyú a Szűz egyik legádázabb ellensége volt – bár éppen Orleans felszabadításában tűnt fel először a lány különleges képességeivel. Ám a Fattyú – úgy tűnik- híján volt az általad említett francia könnyedségnek, talán törvénytelen származása okán nem csörgedezett ehhez elég kék vér benne… Mindenesetre Jeanne, a parasztlány hősiességét oktalan kotnyeleskedésnek, vallásos rajongását szemfényvesztésnek tartotta, és Rouen-ban az első sorból nézte a máglya tüzet…
Herceg (hallgatagon forgatja kezében becsukott könyvét): Ha így tett, nyilván feltárja majd nekem az okait, ha módunk lesz erről beszélgetni… Nem értem, hogyan biztosíthatja ő egy angol egyházi küldöttség útját…
Suffolk: Vannak abban a küldöttségben francia szerzetesek is. Ott találjuk mindazokat, vagy majdnem mindazokat, akik a Szüzet elítélték. Sokkal inkább jogi legáció ez, mintsem háborús. így hát angol és francia fegyveresek egyaránt kísérik őket.
Herceg: A „ fair play” jegyében?
Suffolk (nevetve): Talán… Minden nemzetnek megvan a maga erénye… vagy vélt erénye. Ezért neked nem lesz nehéz ezt az egészet könnyedén venned, igaz, francia barátom?
Herceg: Félek, az angliai évek alatt sokat vesztettem nemzeti erényeimből.
Suffolk: Bízom benne, hogy így is elég maradt ahhoz, hogy egy csinos kis verssel megörvendeztess majd minket… Most menjünk, délidő van. Lady Suffolk már vár minket, hogy ebéd előtt felolvass neki legújabb verseidből.
Herceg: Legyen hát…. (el)

(Folytatjuk)