Káfé-színpad (V)
Albert Csilla: Közöny Herceg
I. FELVONÁS, 5. jelenet
(Suffolk palotája, a háttérben asztalok, valaki elmosódott hangon szaval, elismerő moraj és nevetés hallatszik. Az előtérben a Herceg ül, néz a hátsó színpad felé, bort kortyol. Lady Suffolk közelít a terem belsejéből.)
Lady Suffolk: Á, hát idebújt, hercegem… Nagyon távol van így, nem hallja a verseket… persze talán nem is baj… az Önét nehezen lehetne túlszárnyalni. Már megint remekelt.
Herceg: És Ön, Lady, kedves szokása szerint megint eltúlozza a képességeimet… Nos, csak kicsit kifújom magam, mert nagyon melegem lett ott elől. Aztán hallgatom a többieket tovább.
Lady: Akkor sietnie kell, már csak néhányan maradtak hátra. Bár nem kétséges, kié lesz a győzelem… Csak ámulok,hogy milyen ügyesen forgatja a szavakat, méghozzá nem is az anyanyelve szavait…
Herceg: Nem is tudom, mennyire örüljek vagy szomorodjak el e miatt a dicséret miatt. Már alig gyakorlom az anyanyelvemet… Néha elfog a kétség, vajon azon is tudok-e így verselni…
Lady: Ugyan, Hercegem! Hallottam, ahogy bátyjával, Dunois gróffal beszélt – nem felejtett el Ön semmit abból a szép francia nyelvből!… (Hátranéz, látja, hogy a Fattyú közelít)…Nos, itt is jön… .Akkor én visszamegyek, mielőtt megorrolna rám a többi versfaragó. De várom vissza, ha felfrissítette magá t- és készüljön -, mert azt a babérkoszorút minden bizonnyal az Ön fejére fogom helyezni.
(Visszaindul, a Fattyú meghajol előtte, aztán az asszony befelé, a Fattyú pedig a Herceg asztalához közelít.)
Fattyú: Hová tűntél? Mért vonulsz így félre?
Herceg: Pihenek egy kicsit magamban
Fattyú. Mibe fáradtál el? Csak nem abba a cirkalmas versbe, amiből egy szót sem értettem?
Herceg: Nem is fontos, hogy értsd… nem vagyok büszke rá, és a témára sem….
Fattyú: Téma?… Ja, az istentelen eretnekek és az egyház.. Na igen… Ez most az aktuális … Nem árt kicsit költőileg is megtámogatni… Jó pont lesz a régensnél, előbbre viszi az ügyedet… és ez itt a lényeg. Kit érdekel a vers… Az is csak egy eszköz, hogy közelebb kerülj a szabaduláshoz.
Herceg: Eszköz a szabaduláshoz… Én már régen arra használom, hogy túléljem a rabságot….
Fattyú: Ugyan, Charles! Változik a politika, főleg Rouen után. Látod, itt vagyok, franciaként egy egyházi kíséretben… s Londonban módját ejtem, hogy a régenssel beszéljek az érdekedben. Mondtam már, hogy Szép Fülöp és Aragóniái Izabella is latba vetette érted a befolyását, feltéve, ha biztosítod arról az angolokat, hogy nem szervezkedsz ellenük, és lemondasz esetleges trónigénylési jogaidról.
Herceg: Trónigénylési jog?.. .Már megelégednék pusztán azzal , ha jogom lenne francia földre lépni… .Rouen-t meg nem emlegetném a helyedben ilyen büszkén. Gyalázatos, amit azzal a lánnyal műveltek.
Fattyú: Némberrel, Charles, némberrel! Mi képzelt magáról? Beállít egy kis faluból, és elmondja, hogy mit csináljak a harcmezőn?
Herceg: Orleans mégis az után szabadult fel, hogy ő megjelent….
Fattyú. Mert hozzánk pártolt végre a hadi szerencse. Jól érts meg öcsém: hozzáNK, nem hozzá. Ő épp ott volt azzal a kócos, repkedő hajával,, a katonák meg szeretik elhinni, hogy isten személyesen üzen nekik, úgyhogy kapóra jött az a habókos nőszemély… Jobban tette volna, ha nem ártja bele magát a nagypolitikába. Így is túl sokat megengedett neki a király.
Herceg:…akit ő segített a trónra, ha jók az értesüléseim.
Fattyú: Nem jók, öcsém, nem jók! A reimsi koronázás csak csinnadratta volt a népnek -Károly erejét a mi kardcsapásainkban leled. .. .No, elég a politikából, azzal fekszem és kelek, hétszámra le se kerül rólam a páncél. Kész felüdülés ez a 3 nap Suffolk herceg udvarában… itt aztán van kényelem… el se hinnék a bajtársaim….
Herceg: Bármelyikkel cserélnék, Jean.
Fattyú . Ha szavadon foghatnálak, gyorsan vissza is vennéd, abban bizonyos vagyok… Mi mindent láttam a háború évei alatt… farkas az ember, Charles, vicsorító, húscafatokat marcangoló farkas… semmi több
Charles: az… is. És páratlan szellem is, ha épp szerencsés csillagzat alatt született.
Fattyú: Mint te?
Herceg: Jean, eszednél vagy? Akit látsz, az az egyik legszerencsétlenebb sorsú ember a világon. 24. éve nem láttam a francia partokat…
Fattyú:…fogod nemsokára, ígérem. Oly sok idő eltelt, kényelmetlenül hosszúra húzódott már a rabságod, bántja a nagyméltóságú szemeket Európa-szerte. Szinte bizonyosan állíthatom-most már valóban meg vannak számlálva rabságod napjai!
(A Herceg hirtelen felpattan, magához szorítja nála jóval erősebb féltestvérét, aki fel szisszen):
Fattyú: Óvatosabban, a mindenségit! Van ott egy seb… .gennyedzik. (lefejti magáról öccse kezét, aki nem engedi el,hanem a kezét szorítja tovább kipirult arccal)
Herceg : Bocsánat, bátyám… .de a hirtelen remény… .túl sok ez , elakasztja a lélegzetem…Mondd, igazat beszélsz?
Fattyú: Igazat, Istenemre…de ne szorongasd már a kezemet… Micsoda kisasszony kezed lett itt a fogságban!
Herceg: Majd érdes lesz nemsokára…mint a tied, csak kerüljek haza! Tudok én farkas is lenni!
Fattyú: Arra -szerencsére- már nem lesz nagy szükség. A békekötés a küszöbön áll. Persze tennivalód akad majd, de azt már Orleans-ért és a családért kell megtenned, Franciahon a sebeit nyalogatja… kivérzett… És látni fogod, a virágzó mezők, amikről állítólag annyit verselsz – én ugyan nem olvasok ilyesmit, csak mások mondják -, hát azok nincsenek sehol.
Herceg: Akkor majd felvirágoztatom őket, fel én! Mennyi tervem van, Jean mennyi tervem!
Fattyú: Először is találj valakit, aki kipotyogtat egy-két utódot, hogy ne haljon ki az orleans-i ág. Még éppen időben érhetsz hozzá haza. Biztos itt is hasonlít rád egy két angol fattyú, nemdebár? (Durván felnevet,és most ő csapja hátba a Herceget)
Herceg (szórakozottan, befelé figyelve, ahonnan hirtelen nagy taps hallatszik): Talán… .nos, igazából valóban…lehetséges… Nem tudod, ki szavalt az imént?
Fattyú (először nem is igazán érti a kérdést) : Mi?…..Ja, vagy úgy… .Hát… valami angol……Micsoda egy nyelv!
Herceg (befelé figyelve) : Igen… keményebb, mint a miénk, ámbár jóval sűrűbb, és ez bizony izgalmas tud lenni, ha verset írsz…
Fattyú (harsányan felnevet): Hogy én?… Elég nekem a kardot forgatni- nagyobb sikereket lehet azzal elérni.
Herceg (feláll, láthatólag készülődik befelé): Jean, mindenki tisztában van vele, milyen megérdemelt hírnevet vívtál ki magadnak – igazi háborús hős vagy .És a hír,amit hoztál… szinte szárnyakat ad nekem ma este… Istenem… Orleans ,annyi idő után… De most… .most vissza kell mennem a vendégek és Suffolk hercegek asztalához – nem sérthetem meg azokat, akik ezekben a keserű esztendőkben oly sokat tettek azért, hogy el tudjam viselni a sorsomat…..Visszajössz te is?
Fattyú: Azt hiszem, járok egyet – elállt az eső. Jézusom, hogy itt mennyit esik! …. Tarts inkább velem, van mesélni valóm még bőven. Ott bent nagyon el vannak foglalva ezekkel az angol hablatyokkal, nem fogsz te onnan hiányozni.
Herceg: Tudod, hogy én is felléptem egy … .amolyan angol hablattyal… Muszáj megadni a módját, amíg az ember olyan helyzetben van, mint én… De az eredményhirdetés után koccintsunk a jó hírre.
Fattyú. No lám, ez a beszéd! Jó francia borokat hoztam ezek helyett a szánalmas angol lőrék helyett.
Herceg (türelmetlnül): Megkóstolom, Jean, meg én! És csak azt iszom ezentúl életem végéig, csak érjek egyszer francia földre.
Fattyú: Vedd úgy, hogy már látod a francia partokat, és készülj, Charles! Vége a kényszerű pihenésnek!……Van tennivaló anyád milánói örökségével, és a magad örököseiről is gondoskodni kell… .Sok fiatal lány fog örülni, ha egy megözvegyült nemes úr beemeli őt egy ilyen előkelő családba… Ápropos, hölgy… .a herceged egy kis murit rendez a verseny után… Milyenek ezek az angol szukák? Értenek a dolgukhoz?
Herceg (egyre türelmetlenebbül tekint befelé, gyakorlatilag már nem is figyel a féltestvérére): Azt mondanám: kellő noszogatásra tudnak lelkesedni… .De Jean, most már igazán mennem kell.
Fattyú. Jó-jó… .A murin majd megkóstoljuk azt a bort….
Herceg: Igen… .Nos én ritkán veszek részt efféle murikban.
Fattyú: Átkozott egy széplélek lett itt belőled! Épp ideje hazamenned!
Herceg: Igen épp ideje… nagyon is .. .de most máshova kell mennem…. .(el)
Fattyú (ránt egyet a zekéjén, felnyög, a hátán lévő sebet tapogatja sziszegve, aztán kinyitja az asztaltól nem messze lévő ajtót. Hideg szél csap be. Összehúzza a zekéjét magán, kimegy.)
Folytatjuk
A színjáték eddigi részei itt találhatók:
Pusztai Péter rajza